Koronázóváros, király(i) élmények – Klubkirándulás az ezerarcú Székesfehérváron
Képgaléria
Székesfehérvár Magyarország egyik legrégebbi és történelmileg legjelentősebb, lakosságszám alapján 9. legnagyobb városa. Budapesttől 65 km-re, délnyugatra fekszik. Az Árpád-korban hazánk királyi székhelye volt. A magyar királyokat 1526-ig – a mohácsi vészig – itt koronázták meg a Szent István által alapított koronázó bazilikában. Itt került korona 37 magyar király fejére, itt uralkodtak és végül itt leltek örök nyugalomra a középkori magyar királyok, köztük Szent István is.
Napjainkban a település Fejér vármegye székhelye, dinamikusan fejlődő ipari és kulturális központ.
A kirándulás első mozzanataként az utazók helyet foglaltak a városnéző kisvonaton, melyen ülve röpke egy órahossza alatt eléjük tárult az egész város.
Nevezetesen: a Városháza tér az Országalmával, a Ferences Rendház, a Püspöki Palota, a Zeneiskola, a Városfal, a Szent Anna Kápolna, a Régi Megyeháza, a Maulbertsch-kút, a Megyeháza, a Levéltár, Szent István szobra, a Karmelita Templom, a Pelikán udvar, az Árpád Fürdő, a Táncosnő szobra, a Szent István Altemplom, a Fekvő Katona szobra, az Órajáték, Mujkó szobra, a Harang Emlékmű, Kati néni szobra, a Lépcső utca, a Koronás-kút, a Püspök-kút, a Szent Gellért Hotel, a Török udvar, a Hotel Magyar Király, a Vörösmarty Színház, a Virágóra, a Rózsás Ház, Szent László szobra, a Monostor Bástya, a Romkert, a Nagy Boldogasszony Bazilika, a Nemzeti Emlékhely és Mauzóleum, az Igazságügyi Palota, a Zichy liget, a Zenepavilon, a Táncház épülete, a Sportközpont, a Csónakázó tó, a Csillagvizsgáló, a Koronáspark, a Rózsaliget, a Csitári-kút, a Harangjáték, az Uszoda, a Balatoni sellők szobra, a Megyei Könyvtár és Képtár.
A vándorok útja ezután a Bory-vár felé vezetett, ahol „a kövek beszélnek”.
A várat Bory Jenő (1879-1959) szobrászművész és építészmérnök, a Képzőművészeti Főiskola szobrász és a Műszaki Egyetem építész tanára építette, saját tervei és fantáziája alapján 40 nyáron keresztül, emléket emelve a hitvesi szeretetnek és művészi álmainak.
A vár telkét, amelyen szőlő és gyümölcsfák között eredetileg csak egy borospince állt a hozzá tartozó présházzal, még 1912-ben vásárolta meg Bory Jenő. A présházat ekkor bővítette lakássá s készített fölötte egy műtermet is. A vár építésébe csak az első világháború után kezdett, amikor sokasodó szobrászi megrendeléseinek honoráriumából erre is tudott költeni.
Az építést, a részletek állandó cizellálását, a második világháború utáni helyreállítási munkákat egészen haláláig folytatta. Többnyire egyedül, a két kezére hagyatkozva dolgozott, legfeljebb néhány alkalmi segítséget vett igénybe. Képzett építész volt, mégsem konkrét mérnöki rajzok, inkább a fantázia ihlete, valamint az adott terepviszonyokhoz való alkalmazkodás irányították munkájában. A lassan fölnövő falak, tornyok formái, az általuk ölelt terek ugyanannak a művészi elképzelésnek lettek az eredményei, mint a szobrok, így a Bory-vár nem más, mint egy építészeti formákat és méreteket öltő szobrászati műalkotás.
A várban sétálva a látogató lépten-nyomon érzékelheti, hogy az anyag, mely újra és újra visszaköszön, a beton. Egészen pontosan a kvarcbeton, melyet Bory Jenő erősen preferált. A huszadik század elején az építészetet megújító anyagként jelent meg a beton, s hazánkban egyik legelső alkalmazója éppen Bory Jenő volt. Ebből az anyagból készültek az ajtó- és ablaktokok, oszlopok, kupolák, korlátok és lépcsők, illetve a kerti díszkutak, medencék, szobrok és domborművek, a legkülönbözőbb méretben.
A várat benépesítette a kortárs művészek, valamint festőművész felesége, Komócsin Ilona (1885-1974) és saját műalkotásaival. A műteremben szobor- és képkiállítás nézhető meg. A Százoszlopos udvar árkádja alatt látható gipsz szobrok eredeti változatai az ország különböző településein ma is megtalálhatók; bronzba öntve vagy márványba faragva. Az udvar hátsó részén, a Kápolnában a Hitvesi szeretet szobra várja a látogatókat.
A Bory-vár ma Bory Jenő leszármazottainak tulajdonában van, s az általuk létrehozott alapítvány segítségével tartják fent, működtetik a várat.
Kora délutánra igencsak megfáradtak a kecskeméti vendégek, akik a „Prézli Fehérvár – Konyha, kert és más” tulajdonosának vendégszeretetét élvezhették egy-egy tányér nyírségi raguleves gazdagon, továbbá a második fogás: rántott szelet, vegyes köret és savanyúság erejéig. Szuperszonikus ízvilág, bőséges ebéd, gyors kiszolgálás, előzékeny felszolgálók – mindez elegáns környezetben.
A barangolás kötetlen belvárosi sétával ért véget késő délután.
