„Hiszek a szeretet végső győzelmében!” – 100 éves Mária Franciska M. Romuálda kalocsai iskolanővér
A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulatának legidősebb tagja, Máriai Franciska – szerzetesi nevén Romuálda nővér – élete a csendes hűség, tanítás és szolgálat példája. A bajai születésű Franciska 19 évesen döntött a szerzetesi hivatás mellett, majd 1947-ben tette le első fogadalmát Kalocsán. A száz évéből nyolcvanat fogadalmas nővérként élt meg, Istennek szentelve minden napját, imában, szolgálatban és szeretetben.
Az 1950-es években, a kommunista elnyomás idején le kellett vetnie rendi ruháját, de ő hűségesen kitartott hivatása mellett.
Tanított, közösségeket épített, hittant oktatott – gyakran titokban, a hatalmi akarat ellenére is.
A rendszerváltás után újra viselhette a rendi öltözéket, amelyet Domaszéken vett újra magára. Később Domaszék díszpolgárává választották, illetve a domaszéki templom újjáépítésében is részt vállalt.
2001 és 2013 között Rómában, a Szent István Házban szolgált, ebben az időszakban találkozott Szent II. János Pál pápával is. Római szolgálata után a rend budapesti Szent József Otthonbába költözött, ahol 2014 és 2020 között a nővérek elöljárói szolgálatát is ellátta, miközben mindennapjait átszőtte az ima, a rendszeresség és a közösség segítése. Nemcsak a külső rendet tartotta meg, hanem a lelki-szellemi élet egyik fő irányítója is volt: az ünnepeket mindig mély belső tartalommal töltötte meg.
Amikor fizikai ereje már gyengült, ő akkor is megtalálta a módját annak, hogyan szolgálhat másokat.
Az internet világát ügyesen és mély lelki szándékkal használta. E-mailen és telefonon keresztül tartotta a kapcsolatot barátaival, lelkigondozottjaival. Ünnepekre írt körleveleiben, adventi és nagyböjti elmélkedéseiben mindig jelen volt a szeretet és az imádság ereje. Az ablak előtt megpihenve sokszor imádkozott a járókelőkért, számára ismeretlen emberekért, akiknek életére külön-külön áldást kért.
A Szent József Otthon lakói mind a mai napig különleges szeretettel veszik körül: mindenki úgy érezheti, hogy Franciska nővérnek ő a legkedvesebb, őt szereti a legjobban.
Szíve mélyén mindig is csendesen élt benne a vágy, hogy megélhesse századik születésnapját.
A Jóisten, aki végtelen szeretettel kíséri hűséges jegyesét, meghallgatta kívánságát, és megajándékozta őt e különleges kegyelemmel.
A hálaadó szentmisét Franciska nővér életéért a csepeli Jézus Szíve-templomban Pintér Gábor érsek, apostoli nuncius mutatta be.
Franciska nővér élete nem csupán hosszú, hanem mélyen gyümölcsöző is: csendes tanúságtétel arról, hogy a hűség útja valóban áldott út.
Ahogy saját magáról mindig is nyilatkozott, a „csendesen szenvedő, halkan szerető Máriával való egységre” törekedett.
Ahogy arra Pintér Gábor prédikációjában kitért, Franciska nővérrel kapcsolatban eszünkbe juthat a 16. századi karthauzi vértanúk jelmondata: Crux dum volvitur orbis – A kereszt áll, miközben forog a világ. A háborút, politikai és gazdasági válságokat, egyházüldözést, technológiai forradalmat megélt Franciska nővér is részese volt e forgó világnak. Mindazok számára, akik ismerik őt, ő „a mozdulatlan pont a forgó világ szívében”.
Megtapasztalhattuk részéről az irgalom szavát, a gyógyító érintést, az óvatos, bölcs útmutatást. Személyes tanúságtételét mindvégig a remény fonala vezeti.
Megtanulhattuk tőle, hogy János és Péter apostolok futása Krisztus üres sírja felé az egyetlen út, amelyen bátran futhatunk abban a tudatban, hogy a remény az igazi életben, az örök életben rejlik.
Számára kedves idézet a „hiszek a szeretet végső győzelmében”, amelynek lényege egész életét áthatotta, és amelyre fiatalok sokaságát tanította. Életét nem nagy szavak, hanem az egyszerűség, az embertársaiért végzett alázatos szolgálat jellemzik, amelyek miatt személye példaértékű.
