Július 8. kedd, Ellák
Hírek, események 2025. július 7. 10:27 | Szerző/forrás: magyarkurir.hu

Tükröződések – Vida Zsuzsa üvegművész kiállítása a Folyosó Galériában

Tükröződések – Vida Zsuzsa üvegművész kiállítása a Folyosó Galériában
A Budapest XII. kerületi Hegyvidéki Polgármesteri Hivatal második emeleti folyosójának fala mellett húzódó vitrineket hívják az ott dolgozók Folyosó Galériának. Nem túl nagy a szekrény, de, mint megszámoltam, hetven üvegtárgy azért simán elfér benne, és ahogyan mondani szokás, nem a méret a lényeg, hanem a minőség.

Itt, az erősen tükröződő vitrinek üvegtáblái mögött láthatók Vida Zsuzsa Ferenczy Noémi-díjas üvegművész habkönnyű, vékonyfalú, rendkívül színes és gazdag formavilágú edényei és üvegszobrász plasztikái.

Ha szóba kerül az üveg mint használati vagy dísztárgy, legtöbbször a poharak, esetleg az ólomkristály vázák és tálak jutnak az eszünkbe, no meg természetesen az üvegablakok. Pedig ennél jóval nagyobb lehetőségek vannak az üvegfelhasználás terén. Több ezer éves anyagról beszélünk, hiszen már az ókorban is ismerték: a történetíró ifjabb Plinius említi először az üveggyöngyöket, amelyeket a gyűjtögető, keresgélő asszonyok találtak szerte a Földközi-tenger partján. Az itteni kvarchomok a legalkalmasabb egyébként az üveg előállításához, sőt, kifejezetten erre a finom minőségű homokra van szükség a minőségi üveggyártáshoz.  

Az üveg kemény anyag, nem adja meg könnyen magát annak, aki formálni akarja vagy pláne az önkifejezés eszközéül kívánja használni. Vannak a művészi iparban olyan szakmák, amelyeket viszonylag egyszerűbben lehet művelni, például az agyagot használó keramikusé, hiszen elég egy korongozó, és már kezdheti is a munkát, az ötvösé, aki egy sarokban kialakítható műhelyben is belevághat az ékszerkészítésbe, vagy a fával dolgozóé, akinek általában szintén elegendő lehet egy kicsinyke asztalosműhely. Csakhogy az üvegművesé nem ilyen szakma: ahhoz elsősorban is egy, közel kétezer fokos hőmérsékleten dolgozó huta kell, aztán csiszológépek korongokkal és az olyan megmunkáló eszközök is, mint a vasból készült fogók, a hajlító eszközök, a fából esztergált negatív formák, adott esetben homokfúvó, vagy éppen egy gravírozó berendezés. Egy üveghuta beindítása, működtetése nagyon sokba kerül, milliós nagyságrend. Magyarországon az utóbbi évtizedekben gyakorlatilag megszűnt  az üveggyártás, a nagy üzemek sorra zártak be egymás után. Hol vannak már Salgótarján, Ajka, Parádsasvár üveggyárai? Itt-ott manufakturális szinten működő kisebb cégek maradtak fenn legfeljebb, amelyek a hagyományos üvegtárgyak előállítására vannak berendezkedve. Ebből következik, hogy nincs könnyű helyzetben az, aki manapság üvegművészettel akar foglalkozni.

De térjünk vissza a kiállító művészhez és az ő üvegtárgyaihoz! Vida Zsuzsa 1962-ben végzett a Képzőművészeti Gimnáziumban Báthory Júlia tanítványaként üveggyári rajzoló, üvegdíszítő szakon. Diplomáját a prágai iparművészeti főiskola üvegtanszékén szerezte meg 1969-ben. Miután Júlia néni (mindannyian így hívtuk a szakosztály vezetőjét, hiszen még én magam is  a tanítványa lehettem az első évben) 1970-ben nyugdíjba ment, utódjául Vida Zsuzsát hívta a művészeti gimnázium üvegszakosztályának az élére. Nem vitás, remek tanári gárda jött össze ott akkoriban, két nagyszerű művésztanár és szakoktató segítette Zsuzsa munkáját: Urbán Ferenc, aki maga is alkotóművész volt, illetve Szabó Gyula, aki csiszolótanárunk volt az 1970-es évek első felében. Vida Zsuzsa negyvenkét éven át, egészen 2012-ig tanított generációkat  az üveg szeretetére és minőségi munkák tervezésére, de tanári munkája közben se hagyott fel saját üvegművészi karrierjének az építésével. 

Vida Zsuzsa e mostani kiállítását Fábry János szintén Ferenczy Noémi-díjas üvegművész nyitotta meg, ahol többek közt így fogalmazott: „Engem is meglepett, hogy egy nagy vitrinben vannak kiállítva az üvegtárgyak, nem pedig külön asztalokon, de  talán jobb is így, hiszen ezáltal átfogó képet kaphatunk a művésznő munkásságáról. Láthatjuk, hogy milyen egyszerű, letisztult formákkal dolgozik: vannak köztük olyan üvegtárgyak, amelyek faformában készültek, de vannak olyanok is, amelyeket szabadon alakítottak, rendkívül változatos színekkel vagy homokfúvással. Olyan egységes formavilág jellemző Vida Zsuzsa üvegtárgyaira, amely csak a profi művészek sajátja”.

Beszélt Fábry János arról is, hogy miként jött létre a Török Pál utcai gimnáziumban az üvegszak: „Vida Zsuzsa előbb említett elődje, Báthory Júlia hozta létre az üvegműves szakosztályt 1952-ben. Akkoriban Z. Gács György volt a Képzőművészeti Gimnázium művészeti igazgatója, aki támogatta az üvegszak létrejöttét. Z. Gács 1945 és 1953 között tanított a gimnáziumban, aki a Bauhaus szellemiségét hozta magával. Júlia néni 1901-ben született, több nyelvet beszélő, világlátott üvegművész volt, aki a harmincas években saját műhellyel, atelier-vel rendelkezett Párizsban, ahol tíz év alatt sikeres karriert futott be, mielőtt 1940-ben hazaköltözött volna Budapestre. Az 1920-as években Z. Gácshoz hasonlóan ő is a dessaui Bauhaus-iskola műtermeit látogatta, ahonnan magával hozta az üveg szeretetét. Ő is, mint a későbbi tanítványa, Vida Zsuzsa, festőnek indult, és csak később találta meg a Bauhaus műhelyeiben az üveget mint kifejezési formát. Azért hozták létre a Képzőművészeti Gimnáziumban az üvegszakot, mert azokban az évtizedekben bár sok üveggyár volt Magyarországon, de képzett, rajzolni jól tudó tervező alig-alig.

 

Jelentősen le voltunk maradva a cseh és a szlovák üveggyáraktól, ezekben az országokban ugyanis már a 19. század végén szakképzett tervezők dolgoztak. Báthory Júlia hozta be Magyarországra a homokfúvó berendezést és technikát, ami addig nálunk ismeretlen volt. Minden lehetőség adott volt a tanulni vágyóknak, hogy profi tervezőkké váljanak. Volt is kereslet a szakképzett tervezők iránt, sokan lementek vidéki üveggyárakba dolgozni, ahol bizony nem volt mindig könnyű beilleszkedniük az adott közegbe. A Pestről leköltözött tervezők jó néhány esetben forradalmian új formavilágot szerettek volna megvalósítani, ami azért nem volt könnyű, mert a gyárban hozzászoktak a munkások is meg a vezetők is a hagyományos, kommersz termékekhez. Emiatt sokszor ellentét alakult ki a tervezők és a gyári szakmunkások között. Mára azonban gyökeresen megváltozott a helyzet: vannak képzett, diplomás üvegművészeink, viszont nincsenek üveggyárak. Itt jön a képbe az úgynevezett stúdióüveg, amely Vida Zsuzsa munkásságának is az alapját jelenti. A stúdióüveg 1961-ben jött létre Amerikában. Korábban a gyárakban sorozatgyártással készültek az üvegek. Azzal a céllal hoztak létre üvegműhelyeket, hogy egyedi jellegű termékeket hozhassanak létre. Bevonták a tervezőket is az előállításba, ezekre a tárgyakra lett is kereslet. Amerikában nagy pénzekért lehetett ezeket az egyéni tervezésű, egyedi kivitelezésű üvegeket eladni. Az üvegművészet szó is viszonylag újnak számít. Az üvegműves szót használták inkább korábban Magyarországon, most már az üvegművészet elnevezés vált elfogadottá. Stanislav Libensky írja: »Az üveg minden emberi érzés kifejezésére alkalmas«, hozzátenném ehhez még, hogy nem csupán erre, hanem az emberi gondolatok kifejezésére is.”

Olvassunk el még egy idézetet Vida Zsuzsa nemzedékének egyik kiválóságától, Kerényi Ferenc irodalomtörténésztől: „Mint az átlagemberek zöme, úgy voltam én is az üveggel: külső és belső teret elválasztó, törékeny ridegsége inkább taszított, mint vonzott. Változás akkor következett be, amikor a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában Vida Zsuzsa tanártársa lehettem, és ámulva láttam, hogy a földszinti szakosztályon olyan színes csodák születnek, amilyeneket addig csak Velence és Prága üvegboltjaiban lehetett látni. Az pedig a mesterség visszatérő ünnepének számított, amikor végigszaladt a Török Pál utcai épületen a hír: »Indul a huta!« Vida Zsuzsa ezt a szakosztályt vezette és a vékony színes üvegformák itteni fúvását meghonosította, azóta is, a Ferenczy Noémi-díj kitüntetettjeként is, megmaradt tanárnak és művésznek. (…) Játékos tárgyai megragadóak: az áttetsző, pasztellszínekben pompázó Dámái, mintha egyenesen Krúdy Gyula Szindbádjának álmaiból léptek volna elő, a szétvágott üveg nemcsak az elhatárolt külső és belső terek szigorúságát oldotta fel, de betekintést enged az anyag titkaiba is: a megbontott felületek új dimenziókat adnak az üveggel szemben támasztott ősi követelménynek, a tükröződésnek. (…) Vida Zsuzsa az üveg mesteréből visszavonhatatlanul az üveg poétája lett.”

A megnyitó után még sokan ottmaradtak beszélgetni, régi ismerősökkel találkozni,   a kiállított tárgyakat nézegetni. Jelen volt Vida Zsuzsa utódja, a Török Pál utcai Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium és Kollégium üvegszakosztályának jelenlegi vezetője, Bihari Kristóf is.

Vida Zsuzsa kiállítása a Hegyvidéki Polgármesteri Hivatal Folyosó Galériájának II. emeletén tekinthető meg augusztus 29-ig.

 

 

 

Kövessen minket a Facebookon is!