A béke várja prófétáit – II. János Pál pápa beszéde Assisiben, az 1986-os béketalálkozón
Kedves testvéreim,
keresztény egyházak, egyházi közösségek és világvallások vezetői és képviselői,
kedves barátaim!
1. Amikor lezárjuk a békéért mondott imádságnak ezt a világnapját, melyre – elfogadva meghívásomat – a világ számos tájáról érkeztetek, szeretném kifejezni érzéseimet testvérként és barátként, de Jézus Krisztusban hívő emberként is, és a benne való hit első tanújaként is a katolikus egyházban.
Az imák sorában hallott utolsó imával, a keresztény imával kapcsolatban ismételten megvallom azt az összes keresztény által osztott meggyőződésemet, hogy Jézus Krisztusban mint mindenki Szabadítójában kell keresnünk az igazi békét: „békét a távollevőknek és békét a közellevőknek” (Ef 2,17). Jézus születését az angyalok éneke fogadta: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség az embereknek, akiket ő szeret” (Lk 2,14). Jézus azt hirdette, hogy mindenkit szeressünk, még az ellenséget is, boldognak mondta azokat, akik a békéért munkálkodnak (vö. Mt 5,9), halálával és feltámadásával pedig megbékélést hozott az ég és föld között (vö. Kol 1,20). Szent Pál apostol megfogalmazásával élve: „Ő a mi békességünk” (Ef 2,14).
2. Hitbeli meggyőződésem késztetett ugyanis arra, hogy a mély szeretet és tisztelet szellemében hozzátok, a keresztény egyházak, egyházi közösségek és világvallások képviselőihez forduljak. A többi kereszténnyel sok közös meggyőződésünk van, különösen a békét illetően. A világvallásokkal közös bennünk a lelkiismeret iránti tisztelet és a lelkiismeretnek való engedelmesség,
a lelkiismeret ugyanis mindannyiunkat arra tanít, hogy keressük az igazságot, szeressünk és szolgáljunk minden embert és minden népet, s ezért békét teremtsünk az emberek és a nemzetek között.
Igen, mindannyian fogékonyak vagyunk a lelkiismeret hangjára, és engedelmeskedünk neki, hogy meghatározó tényezők legyünk egy jobb és békésebb világ felé vezető úton. Lehetne-e ez másképp? Hiszen minden férfinak és nőnek ezen a világon közös a természete, közös az eredete és közös sorsa Bár sok fontos különbség van közöttünk, egy közös alap is van, amelyen együtt dolgozhatunk korunk eme drámai kihívásának megoldásán: valódi béke vagy katasztrofális háború?
3. Igen, itt van az ima dimenziója. Az ima – bár a vallások tényleges sokféleségében – egy olyan Erővel való kommunikációra törekszik, amely minden emberi erőnk felett áll.
A béke alapvetően ettől az Erőtől függ, akit mi Istennek nevezünk, és aki – ahogy mi, keresztények hisszük –, feltárta önmagát Krisztusban. Ennek az imanapnak ez az értelme.
A történelem során először gyűltünk össze mindenhonnan – keresztény egyházak, egyházi közösségek és világvallások – ezen a Szent Ferencnek szentelt szent helyen, hogy tanúságot tegyünk a világ előtt, ki-ki a maga meggyőződése szerint, a béke transzcendens értékéről. Imáink formája és tartalma, mint láttuk, nagyon különböző, és nem lehet őket közös nevezőre hozni.
4. Igen, de ugyanebben a különbözőségben talán ismét felfedeztük, hogy a béke kérdését és annak a vallási elkötelezettséggel való kapcsolatát illetően van valami, ami összeköt bennünket.
A béke kihívása, ahogyan az ma minden ember lelkiismeretét megszólítja, magában foglalja az élet mindenki számára elfogadható minőségének problémáját, az emberiség túlélésének problémáját, az élet és halál problémáját. E problémával szemben két dolog tűnik kiemelkedő fontosságúnak, és mindkettő közös mindannyiunk számára.
Az első, ahogy az imént említettem, a lelkiismeret belső parancsa, mely arra kötelez, hogy tiszteljük, védelmezzük és támogassuk az emberi életet az anyaméhtől a halálos ágyig, az egyének és a népek, de különösen a gyengék, a szegények, az elhagyatottak javára: ez az önzésnek, a kapzsiságnak és a bosszú szellemének legyőzésére irányuló parancs.
A második közös pont az a meggyőződés, hogy
a béke messze túlmutat az emberi erőfeszítéseken, különösen a világ jelenlegi helyzetében, s ezért forrását és megvalósulását a mindannyiunkat meghaladó Valóságban kell keresni. Ez az oka annak, hogy mindannyian imádkozunk a békéért.
Még ha úgy gondoljuk is – ahogyan ténylegesen gondoljuk –, hogy a kapcsolat e között a Valóság és a béke ajándéka között – vallási meggyőződéseinknek megfelelően – más és más, mindannyian megerősítjük, hogy létezik ez a kapcsolat. Ezt fejezzük ki azzal, hogy imádkozunk érte.
Itt alázatosan megismétlem az én meggyőződésemet: a béke Jézus Krisztus nevét viseli.
5. Ugyanakkor és ugyanebben a szellemben kész vagyok elismerni, hogy a katolikusok nem mindig voltak hűek ehhez a hitbeli meggyőződéshez. Nem voltunk mindig béketeremtők. Ezért számunkra, de talán bizonyos értelemben mindenki számára ez az assisi találkozó egyfajta vezeklés. Imádkoztunk, mindenki a maga módján, böjtöltünk, együtt vonultunk. Így próbáltuk megnyitni szívünket a bennünket meghaladó isteni valóság felé és embertársaink felé.
Igen, miközben böjtöltünk, szemünk előtt tartottuk a szenvedéseket, melyeket értelmetlen háborúk okoztak és okoznak ma is az emberiségnek. Ezért próbáltunk lelkileg közel lenni ahhoz a sok millió emberhez, akik éheznek a világon.
Miközben csendben haladtunk, elgondolkodtunk, milyen úton jár ma az emberiség: akár ellenségeskedve, ha nem fogadjuk el egymást szeretetben, akár közös utunkat járva magasrendű sorsunk felé, ha megértjük, hogy a többiek a testvéreink.
Maga a tény, hogy a világ különböző részeiről érkeztünk Assisibe, már önmagában is azt a közös utat jelzi, amelyen az emberiségnek járnia kell. Vagy megtanulunk együtt járni békében és harmóniában, vagy eltávolodunk ettől az úttól, és tönkretesszük magunkat és másokat.
Reméljük, hogy ez az assisi zarándoklat újból tudatára ébresztett bennünket az emberiség közös eredetének és sorsának. Próbáljuk annak elővételezését meglátni benne, amit Isten szeretne, hogy az emberiség történelmi fejlődése legyen: testvéri utazás, melyben kísérjük egymást a felé a transzcendens cél felé, amelyet ő állít elénk.
6. Imádság, böjt, zarándoklat. Ez az Assisiben töltött nap segített abban, hogy jobban tudatában legyünk vallási kötelezettségeinknek. De a világot is, mely a médián keresztül követett bennünket, jobban tudatára ébresztette minden vallás felelősségének a háború és a béke problémái iránt. Az emberiség történelmében talán még sosem vált mindenki előtt nyilvánvalóvá a hiteles vallásos magatartás és a béke nagy értéke közötti belső kapcsolat.
Micsoda óriási súly az ember a vállán! Ugyanakkor milyen csodálatos és izgalmas követendő hívás. Az ima már önmagában cselekvés, de ez nem mentesít bennünket a béke szolgálatában végzett cselekedetek alól. Itt az emberiség lelkiismeretének hírnökeiként cselekszünk. Arról az emberiségről van szó, amely békére vágyik, és amelynek békére van szüksége.
7. Nincs béke a béke iránti szenvedélyes szeretet nélkül.
Nincs béke a béke elérésére irányuló rettenthetetlen akarat nélkül. A béke várja prófétáit.
Együtt töltöttük meg szemünket békelátomásokkal: ezek energiákat szabadítanak fel a béke új nyelvezetéhez, a béke új gesztusaihoz, melyek összetörik a történelemtől örökölt vagy a modern ideológiák által teremtett megosztottságnak a végzetes láncait.
A béke várja munkásait. Nyújtsuk kezünket testvéreink felé, hogy bátorítsuk őket a béke építésére az igazság, az igazságosság, a szeretet és a szabadság négy pillérén (vö. XXIII. János: Pacem in terris).
A béke mindenki számára nyitott építési terület, nem csak a szakemberek, a bölcsek és a stratégák számára.
A béke egyetemes felelősség: a mindennapi élet ezernyi apró cselekedetén keresztül valósul meg. Az emberek aszerint döntenek a béke mellett vagy ellen, hogy miképpen élnek együtt másokkal a mindennapokban.
A béke ügyét különösen a fiatalokra bízzuk. Bárcsak hozzá tudnának járulni a fiatalok ahhoz, hogy a történelem megszabaduljon azoktól a tévutaktól, amelyeken az emberiség tévelyeg!
A béke nemcsak az egyének, hanem a nemzetek a kezében is van. A nemzeteknek a békéért végzett munkájukat az emberi élet szentségéről való meggyőződésre és az összes nép megszüntethetetlen egyenlőségének elismerésére kell alapozniuk. Nyomatékosan kérjük a nemzetek és a nemzetközi szervezetek vezetőit, hogy eltökélten vezessék be a párbeszéd struktúráit mindenütt, ahol a békét veszély fenyegeti vagy az már veszélybe került. Mi támogatásunkat ajánljuk fel a béke fenntartására vagy helyreállítására irányuló, gyakran kimerítő erőfeszítéseikhez. Ismételten bátorítjuk az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy teljes mértékben feleljen meg a béke megteremtésére irányuló egyetemes küldetése nagyságának és magasztosságának.
8. Reméljük, hogy a franciaországi Lyonban elhangzott felhívásomra – melyet azon a napon mondtam el, amikor mi, katolikusok Szent Ferenc ünnepét üljük – az a válasz születik, hogy a fegyverek elhallgatnak és a támadások megszűntek. Ez lehetne az ima lelki hatékonyságának első jelentős eredménye. Valóban, ezt a felhívást sok szív és száj osztotta meg a világ minden részén, különösen ott, ahol az emberek szenvednek a háborútól és annak következményeitől.
Lényegi fontosságú, hogy a békét és a béke eléréséhez szükséges eszközöket válasszuk. Az egészségében oly törékeny béke állandó és alapos gondozást igényel. Ezen az úton biztos és gyors léptekkel haladhatunk előre, mert kétségtelen, hogy az embereknek még sosem volt annyi eszközük a béke megteremtésére, mint manapság. Az emberiség a fokozott szolidaritás és a társadalmi igazságosságra való törekvés korszakába lépett. Ez a kedvező alkalom. Ez a mi feladatunk is, melynek elvégzésében az ima segít bennünket.
9. Amit ma Assisiben tettünk, imádkozva és tanúságot téve a béke iránti elkötelezettségünkről, azt életünk minden napján folytatnunk kell. Mert amit ma tettünk, az létfontosságú a világ számára.
Ha a világ fenn akar maradni, és az emberek életben akarnak maradni, a világ nem nélkülözheti az imát.
Ez Assisi állandó tanulsága: ez Szent Ferenc tanítása, aki vonzó eszményt valósított meg; ez Szent Klárának, az ő első követőjének a tanítása. Ehhez az eszményhez szelídség, alázat, mély istenérzék és mindenki szolgálatára irányuló igyekezet tartozik. Szent Ferenc a béke embere volt.
Ne felejtsük el, hogy felhagyott a katonai pályával, melyet egy ideig fiatalon követett, és felfedezte a szegénység értékét, az egyszerű és mértéktartó élet értékét, Jézus Krisztust utánozva, akit szolgálni akart. Szent Klára par excellence az imádság asszonya volt. Istennel való egyesülése az imádságban támogatta Ferencet és követőit, ahogyan ma minket is támogat.
Ferenc és Klára a béke példaképei: békében éltek Istennel, önmagukkal, az összes férfival és nővel, akikkel találkoztak. Inspirálja ez a szent férfi és ez a szent asszony a ma élő összes férfit és nőt, hogy ugyanilyen erős jellemük legyen, ugyanilyen szeretet töltse be őket Isten és testvéreik iránt, hogy továbbra is azon az úton járjanak, amelyen együtt kell járnunk!
10. Szent Ferencnek és Szent Klárának, Krisztus igaz tanítványainak példáján felbuzdulva, és meggyőződve az együtt megélt mai nap tapasztalatáról, legyünk azon, hogy újra megvizsgáljuk lelkiismeretünket, hogy hűségesebben hallgatjuk az ő hangjukat, hogy megtisztítjuk lelkünket az előítéletektől, a gyűlölettől, az ellenségeskedéstől, a féltékenységtől és az irigységtől! Törekedjünk gondolatban és tettekben béketeremtők lenni, az emberi család egysége felé fordult elmével és szívvel! És erre biztatjuk összes testvérünket, aki hallgat bennünket, hogy ugyanezt tegye.
Ezt emberi korlátaink tudatában tesszük, s annak tudatában, hogy egymagunkban kudarcot vallanánk. Ezért újra kijelentjük és elismerjük, hogy életünk és jövőbeli békénk mindig Isten ajándékától függ.
Ebben a szellemben kérjük a világ vezetőit, hogy jegyezzék meg a békéért Istenhez intézett alázatos kérésünket. De arra is kérjük őket, hogy ismerjék el felelősségüket, és újult elkötelezettséggel szenteljék magukat a béke feladatának, hogy bátran és előrelátóan valósítsák meg a békestratégiákat.
11. Engedjétek meg, hogy most mindannyiatokhoz szóljak, a keresztény egyházak, egyházi közösségek és világvallások képviselőihez, akik eljöttetek Assisibe az imának, a böjtnek és a zarándoklatnak erre a napjára. Még egyszer köszönöm, hogy elfogadtátok meghívásomat, és eljöttetek ide, hogy tanúságot tegyünk a világ előtt. Köszönetemet fejezem ki azoknak is, akik lehetővé tették, hogy itt lehessünk, különösen Assisiben élő fivéreinknek és nővéreinknek.
És legfőképpen hálát adok Jézus Krisztus Istenének és Atyjának ezért a napért, mely kegyelmi nap volt a világ számára, mindannyiatok számára és magam számára. Mindezt úgy teszem, hogy Szűz Máriát, a béke királynőjét hívom segítségül, mégpedig annak az imának a szavaival, amelyet általában Szent Ferencnek tulajdonítanak, mert jól tükrözi az ő szellemét:
Uram, tégy engem békéd eszközévé:
ahol gyűlölet van, oda én szeretetet vigyek,
ahol sértés van, oda én megbocsátást vigyek,
ahol széthúzás van, oda én egységet vigyek,
ahol kételkedés van, oda én hitet vigyek,
ahol tévedés van, oda én igazságot vigyek,
ahol kétségbeesés van, oda én reményt vigyek,
ahol szomorúság van, oda én örömöt vigyek,
ahol sötétség van, oda én fényt vigyek.
Uram, add, hogy inkább én vigasztaljak, mint hogy vigaszt várjak,
inkább én értsek meg, mint hogy megértésre vágyjak,
inkább én szeressek, mint hogy szeretetre várjak,
mert akkor kapunk, ha adunk,
akkor nyerünk bocsánatot, ha megbocsátunk,
akkor támadunk fel az örök életre, ha meghalunk.
[Üdvözletek más nyelveken]
(Franciául) Minden jelen lévő magas rangú személynek és mindazoknak, akik csatlakoztak ehhez az imádságos kezdeményezéshez, testvéri üdvözletemet és reményteljes üzenetemet küldöm: a béke lehetséges, ha minden ember a béke alapját képező igazságban akar előrehaladni.
Az emberi történelem során valószínűleg először gyűltek össze a keresztény egyházak és a vallások a világ minden tájáról egy helyen, hogy megmutassák: a béke elengedhetetlen követelménye azon hívők lelkiismeretének, akik elkötelezetten keresik az igazságot Istenről, sorsunkról és az emberiség történelméről. Minden jó szándékú embert arra biztatok, hogy újult nagylelkűséggel kötelezze el magát a béke előmozdítása mellett.
(Spanyolul) Szeretném szívből jövő üdvözletemet és hálámat kifejezni mindazoknak, akik innen vagy a világ bármely pontjáról csatlakoztak a békéért végzett ima világnapjához. Mindenkit arra biztatok, hogy újult elkötelezettséggel legyen a béke építője a nemzetek és a népek között, a társadalmakban, a családokban, mindenki szívében és lelkiismeretében.
(Portugálul) Köszönöm mindenkinek, aki valamilyen formában csatlakozott hozzánk ebben az imádságos kezdeményezésben. Mindenki érezze személyes kötelezettségének, hogy a béke tanúja és az emberek békéltetője legyen, elkötelezetten egy testvériesebb társadalom megvalósítása iránt.
(Németül) Köszönöm mindenkinek, aki közelről és távolról, egyedül vagy közösségben csatlakozott mai imádságunkhoz a világ békéjéért. Bátorítalak benneteket, hogy ne lankadjatok ebben a jövőben sem, és Jézus Krisztus Lelkében egyre inkább béketeremtőkké váljatok saját családotok körében, munkahelyeteken és a társadalmi életben. Krisztus békéje legyen mindannyiatokkal!
