Kialudt a Fülöp-szigeteki fény a Wojtyla Házban
 
		A búcsú pillanatai mindig különös csendet hoznak magukkal. Olyan csendet, melyben egyszerre hallatszik a hála szívdobbanása és az elmúlás halk sóhaja. Így telt a péntek délelőtt a Wojtyla Ház falai között, ahol munkatársai meghatott szívvel búcsúztak attól a Fülöp-szigeteki fiatalasszonytól, aki mintegy tizenhat hónapon át fáradhatatlanul, mosollyal az arcán szolgálta a szociális-közművelődési intézmény rászorulóit, s szívével-lelkével részévé vált a Wojtyla-családnak.
Az élet különös forgataga jövő héttől új vizekre vezeti őt. Hétfőtől már másfelé sodorja a sors szele, így a jövőben csupán olykor-olykor, látogatóként látható viszont a Lélek, mely annyi derűt, szeretetet és melegséget hozott a wojtylás mindennapokba. Nyoma azonban az Egressy utca 5/b-ben marad – az emlékezésekben, a közösen átélt pillanatokban, s minden apró gesztusban, melyet valaha a közösség tagjai felé tett – fogalmazott Farkas Pál, a népkonyha szervező munkatársa a búcsú magasztos perceiben.
Munkatársai virággal és ajándékcsomaggal fejezték ki hálájukat, köszönetüket és szeretetüket a pénteki házi ünnepségen. A gesztus egyszerre volt szívbéli köszönet és néma ígéret: a Wojtyla-csapat sosem felejti el azt a derűt, melyet a Fülöp-szigetek napfénye hozott közéjük általa.
Ahogy a virágok illata betöltötte a termet, mindenki érezte: a szeretet nem ismer határokat, nem kér útlevelet, s nem múlik el azzal, hogy valaki továbbindul. Mert aki szívvel szolgál, annak neve örökre beleíródik a jóság könyvébe – és a Wojtyla Barátság Központ történetébe is.
 
				 
			 
			 
			
 
	 
	