„Vagyunk és leszünk” – 26 éve az érseki székben
Képgaléria
– Amikor elvállalta ezt a nemes szolgálatot, gondolta volna, hogy 26 év leforgása alatt ennyire megváltozik a világ, jó és rossz értelemben egyaránt?
– Ezt senki nem tudta előre. Annyit viszont érzékelhettünk, hogy körülöttünk felgyorsult minden. A változások korábban sokkal lassabban következtek be. A ’90-es években gyors ütemű technikai fejlődésnek lehettünk szemtanúi. Akkor már észlelni lehetett, rövidesen olyan világ jön el, amiben minden felpörög. Emellett a magyar társadalom is illúziókban ringatta magát. Ha belépünk az Európai Unióba, eljön a kánaán. Aztán kiderült, az Európai Unió sem fenékig tejfel. Lassan szembejött velünk a valóság. Senki nem sejtette előre, miképpen azt sem tudjuk most, mi lesz egy év múlva.
– És arra gondolt hajdanán, hogy 2025-re jóval kevesebben vallják magukat kereszténynek, különösen katolikusnak, mint régebben?
– Ezt sem lehetett előrelátni. A kétségtelen fogyatkozás ellenére még mindig az Egyház tud legtöbb embert megmozgatni. Hány és hány tömegszervezet szűnt meg az idők során, legyenek azok politikai pártok vagy akár nagyvállalatok… Az Egyház még mindig létezik. A rendszerváltás idején egyfajta divattá vált kereszténnyé lenni. Egyesek hasznot reméltek ettől, mások feladták, és persze olyanok is akadnak szép számmal, akik megmaradtak a hitben. Az ember maga is folyamatosan változik. Ugyanez érvényes a keresztény közösségekre, melyek életében egyaránt vannak lanyhább és buzgóbb időszakok. Megjegyzem, kevesen beszélnek róla ugyan, de egy olyan szekularizált országban, mint Franciaország, ahol egyház és állam idestova százhúsz éve teljesen különvált, idén több ezer fiatal felnőtt keresztelkedett meg. Ugyanakkor a világ más részein egyértelmű növekedés tapasztalható a hívek számát illetően.
– Időközben az egyházi vagyon értéke is növekedett. Főleg, hogy sok templom és más egyházi tulajdonban lévő épület megújult, megfiatalodott…
– A rendszerváltást követően az egyházak nem kaptak vissza termelőeszközöket – termőföldet, ipari létesítményeket –, csupán épületeket, javarészt romos állapotban. A felújításhoz nem társult megfelelő anyagi forrás. Régen az egyházak stabil tőkével rendelkeztek, amivel jól gazdálkodva - háború esetét leszámítva – mindig fel tudták újítani a hozzájuk tartozó ingatlanokat. Ma nem ez a helyzet. Külső forrásokat kell igénybe venni.
– Számolt azzal is, hogy idővel jó néhány iskola kerül a Katolikus Egyház fennhatósága alá, ily módon pedagógusok, gyermeknevelők, hittantanárok százainak lesz elöljárója?
– Ez hosszú folyamat volt. Sehol nem kopogtattunk, hogy szeretnénk átvenni ezt vagy azt az iskolát. Ők jelentkeztek nálunk, vagyis a tanintézetek részéről merült fel igény az átvételre ott, ahol ebben pedagógusok és szülők között túlnyomórészt egyetértés volt. Bőven vannak jelentkezők, azonban nem tudunk minden oktatási intézményt átvenni. A kistelepüléseken, ahol mindössze egyetlen általános iskola található, és ahonnan megélhetés hiányában egyre többen elvándorolnak, sajnos rendkívül alacsony a gyermekszám. Öt-hat diákért pedig ráfizetéses iskolát fenntartani. Ez óriási gond! Egyedüli megoldást az jelent, ha társintézményként egy nagyobb tanintézet büdzséjébe illesztjük a kis iskola működési költségeit, amennyiben lehetséges.
– Érseksége alatt óriási fejlődésen ment keresztül a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye. Viszont akadtak nehézségek, sőt néhanapján még országos visszhangot kiváltó viharos események, rendhagyó ügyek is kirobbantak…
– Ez tény, amit sohasem hallgattunk el. Amennyiben vádak merülnek fel egy katolikus lelkipásztorral szemben, kötelességünk azonnal felfüggeszteni az illetőt a papi szolgálat vonatkozásában. Ilyenkor az egyházi és állami joghatóság egyaránt vizsgálatot folytat. Vannak függőben lévő ügyek, és olyan is, melyben felmentő ítélet született. Utóbbi esetben a papot visszahelyeztük lelkipásztori szolgálatába. A megváldolt papi személyek közül ez idáig egy tartózkodik börtönben, esetében sincs még jogerős ítélet. Őt megfosztottuk papi státuszától. Nem állítom, hogy minden megvádolt pap ártatlan, ám azt sem lehet kijelenteni, a feljelentett egyházi személyek közül mindenki bűnös.
– Hogyan számol: vajon az éjféli, majd utána a karácsonyi szentmisékre eljön annyi számú hívő, mint tavaly? Vagy még mindig csökken a hívek száma?
– Hogy hányan jönnek el karácsonykor, egyedül csak a Jóisten tudja. Ez teljesen kiszámíthatatlan. A jelenlévők számát több tényező befolyásolja. Például az időjárás, vagy akár egy esetleges influenzajárvány. Általában ünnepek idején többen, hétköznapokon kevesebben jelennek meg a szentmiséken. Nem kell félni, minden negatív tendencia ellenére vagyunk – és leszünk is.
– Miként alakul Érsek úr karácsonyi programja?
– Amint szokott. Minden napom be van osztva. Megyek Kecskemétre, Bajára, Dabasra és természetesen Kalocsán is misézek.
– Lesz olyan templom karácsonykor, ahová bizonyosan elmegy? Az éjféli misét nyilvánvalóan Ön tartja Kalocsán…
– Az imént felsorolt helyeken biztosan megfordulok. Januárban kisebb hívőközösségekhez is ellátogatok.
– A karácsony közeledtével olvasott olyan művet, mely kifejezetten a karácsony ünnepéről, Jézus születéséről szól?
– Teológiai tanulmányokat olvastam e témakörben, de sok más is kezembe kerül ezekben a napokban. A látásom némiképpen akadályoz. Olvasok – amit és ahogy lehet.
– Betöltötte az egyházi nyugdíjkorhatárt. Lehet tudni, ki lesz az utódja?
– Nem. Az egyházi törvénykönyv szerint a 75. életévüket betöltött főpásztorok kötelesek jelezni a pápának, hogy elérték a korhatárt. Ezt még nyáron megtettem. A válaszban közölték velem: mindaddig, amig nincs utódom, változatlanul végezzem a feladataimat. Ezt teszem. Jelenleg ennyit tudok az utódlásomról. Az átadás-átvétel, a beiktatás, a felszentelés összességében eleve hosszadalmas. Minden lehetséges. Ha Isten éltet, még biztosan érsekként lépek át az új esztendőbe.
