A Távol-Kelet misztikuma felhőkarcolók árnyékában – Malajziai kalandozásairól mesélt Szűcs László
Ahol a csillagok közelebb hajolnak: Irány Kuala Lumpur!
A világjáró csillagász november végén vágott bele abba a monumentális utazásba, melynek állomásai Kecskeméttől Bécsen és Dohán keresztül egészen a maláj metropoliszig, Kuala Lumpurig vezettek. Az utazás már az égbolton, a felhők felett technológiai bravúrral vette kezdetét: a repülőgép külső vázára szerelt kamerák segítségével az utasok élőben, képernyőkön keresztül szemlélhették a gép szárnyalását és a landolás pillanatait.
„Kuala Lumpur nem csupán világváros, a modernitás és a tradíciók egyik grandiózus találkozási pontja, melyet méltán emlegetnek a Távol-Kelet Dubajaként” – fogalmazott az előadó. A látkép meghatározó elemei a gigantikus felhőkarcolók, köztük a világ második legmagasabb épülete és a földkerekség legimpozánsabb ikertornya, a Petronas-tornyok. Ezek a vertikális városok saját ökoszisztémával bírnak: a lakók számára tetőteraszos úszómedencék, szaunák és fitnesztermek biztosítják a jólétet, miközben lábuk alatt lüktet az egész metropolisz.
Kontrasztok és különös regulák a trópusokon
A csillogó üvegpaloták tövében azonban felsejlik a társadalmi valóság árnyoldala is: a mélyszegénység nyomornegyedei éles kontrasztot mutatnak a luxusnegyedekkel. Szűcs László megosztott néhány, az európai fül számára különösnek ható szabályt is. Malajziában például a trópusi esőzések idején tilos a szabadtéri medencékben tartózkodni; a biztonsági őrök kérlelhetetlen szigorral parancsolják ki a vízből a lubickolni vágyókat, óvva őket a villámcsapások veszélyétől.
Ami azonban a magyar utazó számára szembetűnő és vonzó lehet, az az árszínvonal. „Malajzia azon kevés egzotikus úti célok egyike, ahol a hazai pénztárca is vastagabbnak tűnik” – hangzott el. A szállodák és a mindennapi megélhetés költségei a magyarországi árak alatt maradnak, így a távoli luxus elérhető közelségbe kerül az átlagos utazó számára is.
Karácsony a 25 fokos hőségben és a Cameron-felföld titkai
A lakosság döntő többsége mohamedán vallású, mégis, a keresztény ünnepkör tiszteletére az ország advent idején ünnepi díszbe öltözik. Meglepő módon Malajziában a karácsony olykor nagyobb pompával és több giccsbe hajló dekorációval jelenik meg, mint az öreg kontinensen – mindezt a trópusi, 25 Celsius-fokos melegben, ami különös, szürreális bájt kölcsönöz az ünnepnek.
Az út során a csillagász felkereste az ország „éléskamráját”, a Cameron-felföldet is. Itt, a ködbe burkolózó hegyek között sajátos mezőgazdasági kultúra virágzik: hatalmas fóliasátrakban, többszintes elrendezésben terem a szamóca és – például – a rózsa.
A közlekedés azonban feladja a leckét az idegennek: a bal oldali forgalom és a helyiek sajátos, szabályokat nem ismerő vezetési stílusa miatt a motorkerékpáros felfedezés valódi bátorságpróbának bizonyult.
Gasztronómiai kalandok só nélkül
A maláj konyha világa éles váltás a magyar gyomor számára. A nálunk alapvetőnek számító sertés- és marhahús vagy a füstölt kolbászok teljesen hiányoznak a kínálatból. Helyettük a csirke, a bárány, a hal és a tenger gyümölcsei dominálnak, melyeket rendkívüli fűszerezettséggel, ám szinte teljes sómentességgel készítenek el. Az étkezési kultúra ezen sajátossága a keleti ízvilág egy egészen új dimenzióját nyitja meg a látogató előtt.
Azonban az útibeszámolónak itt még koránt sincs vége: a misztikus Malajzia további titkait február 10-én, a sorozat következő előadásán fedi fel Szűcs László a Wojtyla Házban.
