A Párduc nemes gesztusa: mediterrán napsütés, irodalmi örökség és pompás olasz ízek költöztek a Wojtyla Házba
Képgaléria
A kecskeméti belváros szívében, a patinás Luther Udvar falai között bújik meg egy gasztronómiai sziget, mely csütörtök délben kitárta kapuit – ha nem is fizikai, de lelki értelemben – a város elesettjei előtt. A Ristorante Il Gattopardo, ez a vérbeli talján vendéglátóhely, melynek tulajdonosai negyedszázadnyi olaszországi lét után hozták haza a mediterrán életérzést, szeretetebéddel járult hozzá a Wojtyla Barátság Központ nemes küldetéséhez.
Irodalmi örökség a tányéron
A vendéglő elnevezése korántsem a véletlen műve; egyfajta kulturális főhajtás Giuseppe Tomasi di Lampedusa remekműve előtt. Az 1958-ban posztumusz megjelent, majd Luchino Visconti által 1963-ban filmvászonra álmodott Il Gattopardo (A Párduc) című regény a 19. századi olasz történelem egyik legfájóbb, mégis legszebb krónikája. A történet a Risorgimento, az olasz egységtörekvések viharos időszakába kalauzol, ahol a Bourbon-dinasztia bukása és Garibaldi partraszállása alapjaiban rengeti meg a szicíliai társadalmat.
A főhős, Don Fabrizio Salina herceg – akinek alakját a filmvásznon a felejthetetlen Burt Lancaster tette halhatatlanná – a változások közepette is megőrzi tartását. Családi címerállata, a Párduc, az erő és a méltóság szimbóluma, miközben a herceg felismeri a keserédes igazságot: „Ha azt akarjuk, hogy minden maradjon a régiben, mindennek meg kell változnia.” E nosztalgiával átitatott szellemiséggel is találkozhatnak a vendégek a kecskeméti étteremben, ahol a történelem és a kulináris élvezetek kéz a kézben járnak.
Talján lélek, a „csizma” ízei
Ezt a nemesi emelkedettséget és az itáliai vendégszeretetet tapasztalhatták meg a Wojtyla Ház szegényei is. Amikor a harangok fél tizenkettőt ütöttek, a magyar-olasz házaspár jóvoltából százhúsz adag, gőzölgő paradicsomos húsos penne került az elesettek böjtös asztalára. Az étterem mesterszakácsának ajánlásával készült fogás nem egyszerűen éhségcsillapító volt, üzenet is: a törődés és az odafigyelés nyelve, melyet mindenki egyaránt megért.
Az olasz konyha rusztikus egyszerűségét, gazdag ízvilágát felvonultató ételt friss kenyér és ropogós császárzsemle kísérte. A menü koronájaként – a P&P Pékáru Kft. nagylelkű felajánlásának köszönhetően – ízletes sütemények tették teljessé a szerény, ám mégis ünnepi lakomát.
A Párduc szelleme ma egy órára beköltözött a Wojtyla Házba, bizonyítva, hogy a változó világban az emberség az egyetlen állandó érték, melyhez igazán érdemes ragaszkodni.
