A festővászontól a terített asztalig: Bruncsák András újabb jótéteménye
Képgaléria
A zebegényi freskóktól a gemenci plein-airig
Minden jelentős alkotói pálya egy meghatározó mester iránymutatásával veszi kezdetét. Bruncsák András esetében ez az origó Szappanos István festőművész szakköre volt. Itt sajátította el a legelső stúdiumokat, és ami ennél is fontosabb: itt tapasztalta meg az alkotás felszabadító örömét. Szappanos derűs természete, kivételes emberi minősége és sugárzó pedagógiai attitűdje olyan mély benyomást tett a fiatal tehetségre, hogy az máig meghatározza művészi-tanári hivatását.
Bár a formális felsőoktatás is része volt útjának, Bruncsák András százszorta többre értékeli azokat az inspiráló nyarakat, melyeket 1983 és 1994 között a zebegényi Szőnyi István Nyári Képzőművészeti Szabadiskola murális, azaz freskó osztályán tölthetett. Az ott végzett demonstrátori tevékenysége jelentette azt a biztos alapot, melyre későbbi tanítási gyakorlatát építette.
Az alkotó munkamódszere napjainkban is a közvetlen látványra, a tiszta tapasztalati élményre támaszkodik. A pillanat varázsát akvarell és gouache technikával ragadja meg, míg a legkiforrottabb vázlatokat klasszikus, tojástemperával készült táblaképeken formálja végleges műalkotássá. A zebegényi esztendőket idővel felváltotta a Veránka-szigeti ősz melankóliája, 1996 óta pedig a gemenci plein-air művésztelep oszlopos tagjaként alkot. A természet közelsége és a baráti, szakmai közösség nyújtotta szinergia folyamatos szellemi feltöltődést biztosít számára.
Szellemi menedék a katedrán: a szabadiskola küldetése
E gazdag tapasztalati tőke nélkül Bruncsák András művészetpedagógiai munkássága jószerével elképzelhetetlen lenne. Egy ponton túl azonban a hazai oktatási rendszerre nehezedő adminisztratív terhek, valamint a szellemi és erkölcsi nívó aggasztó süllyedése arra sarkallták, hogy hátat fordítson a hivatalos intézményrendszernek. Búcsút intett az állami szférának, és a szabadiskolázás független, tiszta levegőjű világát választotta.
Visszatekintve egyértelmű: ez a lépés bölcsebb döntésnek bizonyult, mint bármilyen kecsegtető főiskolai előléptetés. A Kecskeméti Képzőművészeti Szabadiskola rajz-festő osztályának tanáraként 1993 óta zavartalanul, kompromisszumoktól mentesen valósíthatja meg saját művészetpedagógiai vízióit, átadva tudását a jövő nemzedékeinek.
Vászon helyett a valóság: szolidaritás a Wojtyla Házban
A kecskeméti festőművész értékrendjében a humánum nem merül ki az esztétikum keresésében; a szegények, a társadalom peremére sodródottak felkarolása számára morális kötelesség. Ennek az elkötelezettségnek adott hangot – korántsem első alkalommal – múlt szombaton a Wojtyla Barátság Központban.
Bruncsák András nagylelkű ebédfelajánlásával a népkonyha sokat próbált gondozottjainak mindennapi létfenntartását támogatta. A nélkülözők – Kövecses Zsuzsika áldozatos önkéntes munkájának, valamint a segítők szorgalmának köszönhetően – házias ízvilágú, tartalmas kolbászos paprikás krumplit fogyaszthattak a művész jóvoltából, melyhez természetesen ízletes savanyúság is dukált.
Összefogás az elesettekért
A tartalmas főétel mellett gyümölcslé és édesség is került a nehézsorsúak böjtös asztalára, méghozzá Fodor Gusztáv Tiszaszentimre polgármestere és református lelkésze adományaként.
A gondoskodás nem ért véget a szombati ebéddel: a rászorulók hétvégi túlélését biztosító, kenyeret és laktató konzerveket tartalmazó vasárnapi hidegcsomagok kiosztására is sor kerülhetett, a Pro Filii Alapítvány elhivatott, nagyvonalú támogatásának érett, zamatos gyümölcseként.
