Hűség a sorsközösséghez: Corneliának és Lajosnak köszönhetően februárban is égett a szeretet lángja
Képgaléria
Folyamatosság a jótékonyságban
A karitatív tevékenység valódi ízét-zamatát nem az egyszeri gesztus, hanem a rendíthetetlen állandóság adja. E nemes alapvetést tette ismét tanúbizonysággá Cornelia Rückriegel, a választékos irodalmi stílusáról ismert német anyanyelvű írónő, valamint a Vidám Törzsasztal Társaságát képviselő, a népkonyha mindennapjait aranykezű ezermesterként segítő Facol Lajos.
A páros, melynek tagjai között a szellemi alkotóerő és a tettekben megnyilvánuló praktikum fonódik össze, idén januárban is tanúbizonyságot tett elkötelezettségéről. Kedden pedig, mintegy a havi rendszerességgel ismétlődő rituálé részeként, régi ismerősként üdvözölték a sorsközösség tagjait.
Lélekmelengető falatok és szakrális pillanatok
Mielőtt a tányérokba került volna a vágyott elemózsia, az egybegyűltek elmondták a közös imát és az asztali áldást. E csendes áhítat teremtette meg azt a méltóságot, mely a Wojtyla-népkonyha sajátja: itt a testi táplálék mindig lelki útravalóval párosul.
A menü ezúttal a magyar gasztronómia egyik legkedveltebb, tartalmas klasszikusa volt: százhúsz adag, tejföllel koronázott székelykáposzta, melynek illata már messziről hívogatta a betérőket. A főfogást friss kenyér és ropogós császárzsemle kísérte. A Fornetti Kft. nagyvonalú felajánlása révén pedig ízletes pogácsák tették teljessé a nagyszerű ebédet.
Példamutatás a hírös városban
Cornelia Rückriegel és Facol Lajos kettőse rávilágít: a segítségnyújtás nem ismer országhatárokat vagy társadalmi távolságokat. Miközben az írónő a szavak erejével, a Vidám Törzsasztal társaság képviselője pedig a kétkezi munka és a közösségszervezés eszközeivel építi a várost, ezen a kedden mindketten egyetlen cél érdekében egyesítették erejüket: ne maradjon senki éhen.
