Bábel Balázs érsek atya is részt vett az idei Parma fidei - Hit pajzsa díj átadásán
Magyarországon egészen a rendszerváltásig igyekeztek ellehetetleníteni a hitükhöz hősiesen és hűségesen ragaszkodó keresztvény testvéreiket. Hozzátette: Reisz Pál személyében egy olyan hiteles tanúségtevőt is tisztelhetünk, aki nem csupán az állhatatosságban, de az üldözőinek való megbocsátásban is a krisztusi úton jár.
Reisz Pál neve tavaly ősszel lett országosan ismert, amikor egy keddi, Ferenciek terén tartott ellenzéki tüntetés során megszólalt a belvárosi ferences templom harangja. Éppen akkor, amikor ő az oldalsó kapunk kilépve kitekintett a demonstrációra, ami ezután konfliktushelyzethez vezetett.
Az alábbiakban dr. Bábel Balázs érsek atya homíliáját idézzük szó szerint:
Krisztusban Szeretett Testvéreim!
Kampányidőszak van most Magyarországon. De olyan kampánybeszédet, mint az Úr Jézus, soha senki nem mert volna mondani, mint amelyet az imént hallottunk az evangéliumból, hiszen Jézus bevezető beszédje volt a nyolc boldogság. Már ez önmagában isteni voltára mutat, hogy így hívogatta a követőit a többféle boldogság mellett.
„Boldogok vagytok, hogyha miattam üldöznek benneteket, minden rosszat rátok fognak” /Mt 5,1-12/. Sorolja azután a különböző üldöztetési formákat, így üldözték a prófétákat is, de tiétek az Isten országa. S hogy el ne felejtsék a tanítványok, hiszen három év már eltelt a Hegyi beszéd nyolc boldogsága óta, még egyszer az utolsó vacsorán a nagy főpapi beszédjébe beleágyazottan, mondja az Úr Jézus: „emlékezzetek arra, hogy mondottam, ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” /Jn 15,20/.
Ezt az igazságot nagyon hamar megtapasztalták az apostolok, az ősegyház emberei, hiszen már nem sokkal Jézus mennybe menetele után elkezdődtek az üldözések, tanulja ennek az Apostolok cselekedete könyve. De úgy, ahogy Jézus mondta, úgy történt, az apostolok, a főapostolok, miután behívatták őket a főtanácshoz, megmotozták őket, megparancsolták nekik, hogy többet Jézus Krisztusról ne beszéljenek, ők azt mondták, inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint embernek és ami emberi módon lehetetlennek tűnt boldogan távoztak, mert Jézusért gyalázatot szenvedhettek. Miután jó megverték őket, boldogan távoztak.
Hát ez is már olyan esemény, ami túlmutat a földi kategóriákon. S aztán, ahogy Jézus megjövendölte úgy történt, kisebb, nagyobb, békés időszakok kivételével mindig voltak üldözések, de az nem, hogy visszaszorította volna a keresztényeket, hanem Tertullianus egyházatya kimondta, üzent a császárnak, üldözhettek bennünket, de a keresztények vére mag, még többen leszünk. S amikor olyan időszak volt, hogy azt hitték, hogy már itt van az beteljesült Isten országa, középkornak voltak ilyen időszakai, akkor is eszünkbe kellett, hogy jusson Szent Pál apostolnak, Timóteushoz itt levelében itt figyelmeztetés: hogy mindaz, aki buzgón akar élni Jézus Krisztusban, az üldözés szenved /2Tim 3,12/. Éppen ezért készen kell mindig lennünk arra, hogy Jézusért üldözhetnek bennünket, de nekünk bátrakká kell lenni, mint ahogy annak idején azok a félénk apostolok, akik húsvét előtt bezárkóztak, utána a Szentlélek hatására bátran kiálltak és hirdették, hogy Jézus Krisztus, akit keresztre feszítettetek, föltámadt. Ez így volt, ez tartotta meg Anyaszentegyházunkat. Az üldöztetések újra meg újra előjöttek, ezért azt lehetne mondani, hogy az Anyaszentegyház Hiszekegyben megvallott tulajdonságai, hogy egy, szent, katolikus és apostoli, még kiegészíthető volna azzal is, hogy üldözött, mert ez is valóság, azért is ajánljuk fel mostani szentmisénket az üldözött keresztényekért, mert köztudott, hogy a világon a legüldözöttebb vallás, egyház a kereszténység, abban is talán kiemelkedő módon a katolikus egyház.
Ma is vannak vértanúi a mi hitünknek és egyházunknak. Ahogy visszatekintünk a történelemre, akkor azt kell látnunk, hogy a 20. században érte el az üldözés azt a módját, amikor állami szinten szervezett ateista ideológia állt, materialista ateista ideológia az üldözések mögött. Nevezetesen ez volt a kommunizmus, amely már korábban is, a párizsi kommünben is valamit megmutatott önmagából, de valójában 1917-ben kezdődött el. Százezrek haltak meg már az első időkben is, és az a Tihon pátriárka, akit az orosz egyház szentté avatott, 1925-ben a kórházban haldoklott és egyik utolsó mondata ez volt: az éjszaka nagyon hosszú és sötét lesz. Értették akik ott voltak, hogy mire gondol, hiszen a sötétség a bűn világát jelenti, hogy Arthur Koestler írta a Sötétség délben című regényében a kommunizmusról: hosszú és sötét lesz.
Mi magunk magyarok is nagyon korán megismerkedtünk ezzel a keresztényeket küldöző államhatalommal. Ott, ahol én élek Kalocsán, mind a mai napig nyoma van a 1919-es kommünnek, hiszen nemcsak, hogy leverték a gazdák lázadását, keceli káplánt megölték, hanem miután tizenkilenc embert felakasztottak, Szamuely vezetésével a Lenin-fiúk, bejöttek az érseki kastélyba, nagy lakomát rendeztek, inzultálták Várady Árpád püspököt, sőt elvitték az érsekségről és a képeket, mivel volt ilyen eszményük, hogy nagy munka vár reátok, állnak a paloták, úgy összekaszabolták szuronyos puskáikkal. Még ma is a restaurált képek őrzik ennek a nyomát.
Jött a II. világháború, az utána berendezkedő hatalom folytatta, amit az elődök elkezdtek. Döbbenetes módon éppen a ferences rend tagjai voltak azok, akik vértanúkat adtak már rögtön az elején a magyarországi kommunista rendszer idején.
Megérdemlik, hogy megemlítsük őket: Körösztös Krizosztom, Kovács Kristóf, Hajnal Zénó, Kiss Szaléz, Kriszten Rafael, Károly Bernát, Lukács Pelbárt. Ők kezdték a sort, de utána sokak következtek más rendekből, más egyházi személyeket, keresztényeket, akik itt vannak, jobbára tudják is, hogy mi következett akkor szerzetesrendek feloszlatása, minden keresztény dolognak az eltüntetése.
Csúcsára emelkedett az egyházi üldözés, amikor a boldog emlékű Mindszenty bíborost letartóztatták, börtönbe csukták, megkínozták, majd a kalocsai érsek is sorra került, de nem lett reménytelenné az akkori egyház sem. Mindenszty bíboros kapott egy képet elfogatás előtt valakitől, egy töviskoronás Krisztust ábrázolt, és ő ráírta, hogy Devictus vincit - a legyőzött győz. Csodálatos módon valahogy be tudta vinni a börtönbe, ott volt vele. Nagy erőforrás volt számára, hogy az a Krisztus, aki meghalt értünk a kereszten, és föltámadt, győzni fog a végső időkben is. Csak nekünk ki kell tartanunk, s hát nem múlt el 1956-tal sem az üldözés, talán József Attila szavait idézhetjük: hogy finomodtak a kínok, bár nem mindig módszeresebbekké lettek az egyház üldözők, rafináltabbak és gonoszabbak. S keresték azt a módot, hogy hogy lehet úgy üldözni az egyházat, hogy még később vádolhatóvá váljék.
Ez történt az elmúlt harminc évben, ördögi módon, hogy akiket rá tudtak venni arra, megfenyítéssel, megfélemlítéssel, hogy esetleg jelentsenek. Még ők lettek az áldozatok, lettek a bűnösök, nem azok, akik a rendszert működtették, ez tartott az utolsókig.
Szabad legyen elmondanom, hogy nálam ez a kéretlen látogató BM-től, aki többször felkeresett és mindig megmondta, hogy mit nem csinálhatok, 1989. december 7-én volt utoljára nálam. Már túl voltunk egy nagy fordulón, a temetéseken, még akkor is, szerintem még utána is működtek és hogy említettem ez volt a legördögibb dolog, hogy utána mosták kezeiket, csak azt végeztük, amit ránk bíztak, parancsra tettük és azokat veszik elő, akik emberi gyengeség folytán elestek és esetleg beálltak a szolgálatukba, de azokat, akik ezt működtették, nem kérték számon.
Ez a nagy valósága, a mi elmúlt évtizedeinknek és az Úr Jézus szava, az most is áll. Amikor azt mondja, a gonoszság elhatalmasodásával, sok szívben kihűl a szeretet, de aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül. Hát, hogy a gonoszság elhatalmasodott a világban, azt nem kell bizonyítani.
Jelen van ebben a világban, háborútól kezdve a kegyetlen pártoskodásokig, sokszor bennünk is megfordul az a gondolat, hogy nem érdemes jónak lenni. Ilyen a világ, de Jézus azt mondja, aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül. Mi nagyon jó tudjuk, hogy magunk ereje kevés az állhatatossághoz. Isteni segítségre, kegyelemre van szükségünk. Jézus bíztat bennünket: bízzatok, én legyőztem a világot. S itt a bűnös világot érti a mi Urunk, mert egyébként a világot szereti Jézus, ő érte adta oda életeit. A bűnös világ fölött győzni fog, és ebben nekünk is munkát és részt adott, hogy fáradozzunk az Isten országának az építésén. Bízzunk benne, kérjük a Szentlélek Úristent, hogy erősítsen bennünket, hogy állhatatosak maradjunk és kitartsunk. A példák kellenek, a szavak elszállnak, a példák vonzanak.
Akik előttünk jártak, azok kitartásukkal, állhatatosságukkal vonzanak bennünket, mint ahogy Pál atya élete is ezt mutatja számunkra. Ezen az úton kell haladnunk, ki kell tartanunk, hiszen örökös feladatunk, hogy tanúságot tegyünk ebben a világban. S az Úr Jézus a nagy megpróbáltatásokat nagy ígérettel fejezi be: Aki megvall engem az emberek előtt, az én is megvallom. Mennyei Atyám előtt. Amen.
