Aranyba foglalt irgalom – A transzcendencia és a karitász metszéspontjai Dénus Kiss Jenő életében
Az arany a művészettörténet évezredes vonulatában sohasem pusztán dekoratív elemként, hanem a mennyei szféra, a romolhatatlanság és az isteni jelenlét szimbólumaként tündökölt. Ezt a metafizikai súlyt hordozza a kérdés, melyet dr. Turai G. Kamil művészetfilozófus fogalmazott meg 2023 tavaszán: vajon képes-e a jelenkor alkotója e nemesfém fényével a modernitás zajában is megidézni a szakralitást? Az „Aranykor” című tárlat, melynek a Wojtyla Barátság Központ adott otthont, éppen erre a költői dilemmára adott vizuális választ annak idején.
A művész hitvallása azonban túlmutat a festővászon keretein; nála az esztétikai élmény elválaszthatatlan az etikai cselekvéstől. A szakralitás, melyet a művészet eszközeivel kutat, a mindennapok szintjén az önzetlen gondoskodásban ölt testet. Dénus Kiss Jenő a szociális-közművelődési intézmény visszatérő jótevője, aki tudja: az éhes lélek mellett a testnek is szüksége van a tápláló figyelemre.
2026. március 16-án, hétfőn a festőművész – jelképesen – ismét főzőkanálra cserélte az ecsetet. Nagylelkű felajánlásának köszönhetően száztíz adag kolbászos rakott burgonya került a karitatív létesítmény böjtös asztalára. A menü tálalásában a civil szervezet elhivatott konyhai dolgozói és önkéntesei vállaltak oroszlánrészt, biztosítva, hogy a szeretet asztalánál senki ne maradjon éhen. A tápláló főételt friss kenyér, valamint – a Fornetti Kft. ajándékaként – édes sütemény koronázta meg, különlegessé varázsolva a hét első munkanapját.
