Jókai Mór irodalmi univerzuma a Wojtyla Házban
Képgaléria
Különleges szellemi utazásban lehetett részük a Wojtyla Barátság Központ dísztermében helyet foglaló érdeklődőknek. A Petőfi Irodalmi Múzeum főosztályvezetője, egyben a nagyszabású "Jókai 200" emlékkiállítás kurátora, dr. Rózsafalvi Zsuzsanna, lebilincselő vetítéses előadás keretében tárta a hallgatóság elé az írónagyság életművének különleges rétegeit.
A tudomány bűvöletében
A jubileumi tárlat nem pusztán az író születési évfordulóját, a Magyar Tudományos Akadémia alapításának bicentenáriumát is jelzi. Ez az összefonódás korántsem véletlen: Jókai Mór aktív alakítója és népszerűsítője volt a korabeli tudományos diskurzusnak. 1858-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, majd 1861-ben rendes taggá választották.
Jókai munkássága a XIX. századi paradigmaváltások hű lenyomata. Regényfolyamaiban a geológia, a botanika és az archeológia legfrissebb eredményei éppúgy helyet kaptak, mint a korát megelőző technikai vívmányok. A kurátor rávilágított, hogy a kiállítás a múzeumi kéziratokon és első kiadásokon keresztül azt mutatja be, miként vált a tudomány Jókai kezében szövegalakító erővé, egyfajta modern mitológiává.
A polihisztor: ecsettől a szerkesztői asztalig
Kevesen tudják, hogy Jókai tehetsége a képzőművészetben is megmutatkozott. Fiatalon festőművésznek készült, és bár az írói pálya mellett döntött, rajzkészségét élete végéig kamatoztatta illusztrációiban. Szerkesztői munkássága pedig a korszak legbefolyásosabb lapjaihoz kötődik: az Életképek, az Üstökös vagy a Hon hasábjain formálta a közvéleményt és a magyar nyelvet.
Az anyagi függetlenséget és a hírnevet az Egy magyar nábob hozta meg számára, melynek sikere tette lehetővé, hogy berendezkedjen a „nemzet mesemondójának” szerepére. Politikai szerepvállalása, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc melletti elkötelezettsége, majd a bujdosás évei mind beépültek későbbi nagyívű történelmi regényeibe, melyek idővel a nemzeti emlékezet sarokköveivé váltak.
A természet búvára: kagylók és csigák
Jókai viszonya a természethez túlmutatott a puszta csodálaton. Svábhegyi kertjében elszánt botanikusként nemesített növényeket, miközben lenyűgöző ásvány-, kagyló- és csigagyűjteményt hozott létre. E gyűjtőszenvedély és szakmai tudás öltött testet a Fekete gyémántok című művében, ahol a szénbányászat technikai részletei és a geológiai folyamatok leírása a mai olvasó számára is elképesztő precizitásról tanúskodik.
Kecskeméti szárnypróbálgatások
Az eseményen Székelyné Kőrösi Ilona nyugalmazott főmuzeológus elevenítette fel Jókai kecskeméti esztendeit.
Az író 1842 és 1844 között folytatott jogi tanulmányokat a hírös városban. Itt kötött életre szóló barátságot Petőfi Sándorral, és itt érték azok az első igazi impulzusok, melyek a puszta romantikáját és az alföldi népéletet későbbi műveibe emelték. Az anekdoták szerint a fiatal Jókai Kecskeméten tanulta meg értékelni a szabadságot és a magyar virtust, miközben a helyi református kollégium szellemisége mély nyomot hagyott gondolkodásán.
Lélek és teremtés: Fekete Szabolcs atya gondolatai
A program zárásaként Fekete Szabolcs atya, a széchenyivárosi Szentcsalád Plébánia vezető lelkipásztora helyezte transzcendens megvilágításba az életművet. A lelkész Jókai soraiból idézve emlékeztetett: az író optimizmusa és a jó győzelmébe vetett töretlen hite a keresztény reményből táplálkozik.
