Ínycsiklandó falatok Dunavecséről
Képgaléria
Égi oltalom és földi gondoskodás találkozása
A Wojtyla Házban oltalmat keresők minden nap okot lelnek a hálára, az örömre. A szociális-közművelődési intézmény szellemi védnöke, Szent II. János Pál pápa – polgári nevén Karol Wojtyla – égi közbenjárása, valamint a Teremtő óvó szeretete minduntalan kézzelfogható valósággá válik a terített asztalokon. A gondozottak mindennapi betevőjét bőséges, ízletes és igaz felebaráti szeretettel készített ételek fémjelzik. A csütörtöki délidő azonban a megszokottnál is fényesebb pillanatokat tartogatott az étkezdében összegyűltek számára.
Tradicionális ízek a dunavecsei Sarki Csárda jóvoltából
E jeles napon a karitatív létesítmény munkatársai közel száztíz hátrányos helyzetű, támogatásra szoruló előtt nyitották meg a kapukat, hogy rendkívüli gasztronómiai élménnyel gazdagítsák őket. A nemes felajánlás az idén 87 esztendős Bugyi András, a messze földön híres dunavecsei Sarki Csárda gasztronómus-tulajdonosa önzetlenségét dicséri. Az idős mester támogatásával igazi, szívmelengető vendéglátásban részesülhettek a jelenlévők.
A mai menüt az alábbi fogások alkották:
Főétel: házias, omlós tarhonyás hús, a magyar konyha legszebb tradíciói szerint elkészítve.
Kísérők: ropogós savanyúság, valamint friss kenyér és zsemle.
A Fornetti Kft. nagyvonalú hozzájárulásának köszönhetően illatos, aranybarna pogácsák koronázták meg az étkezést.
Lelki útravaló a mindennapokhoz
A testi táplálék átadását hagyományosan a lélek építése előzte meg. Az ételosztás megkezdése előtt Borisz atya nyugalmazott ortodox lelkipásztor lépett a hallgatóság elé. A lelkész mélyenszántó, biblikus gondolatokkal fonta körbe az egybegyűltek szívét, emlékeztetve őket a hit megtartó erejére és az emberi összetartozás fontosságára.
Borisz atya a tanítást követően tettekkel is példát mutatott: a Wojtyla elhivatott dolgozóival, önkénteseivel vállvetve aktívan segédkezett a gőzölgő adagok kiosztásában.
A segítségnyújtás a lélek legszebb ünnepe, melyben az adó és kapó fél egyaránt felemelkedik” – tükröződött a jelenlévők hálás tekintetében, miközben az emberség tiszta melege megtöltötte a termet.
