Mindenkinek jár a tisztes búcsú
Délelőtt 9 órakor a kecskeméti Köztemetőben nagy volt a mozgás. Már most csütörtökön készülődnek a hétvégi megemlékezésekre. Volt, aki a hozzátartozója síremlékét tisztogatta, volt, aki már most gyertyát gyújtott. Csak a ravatalozónál állt meg az idő, ahol néhány ember csendben álldogált. Hajléktalan temetés volt. A Porta Egyesületen kívül a Hajléktalan Gondozó Szolgálat, valamint a Katolikus Egyház is képviseltette magát a szertartáson.
A halottaskocsi lépésben haladt, mögötte a néhány megemlékezővel. A gyászolók útja a szociális sírokhoz vezetett. A temető egyik kietlen sarkában kapnak végső nyugodalmat a szerencsétlen sorsú nincstelenek.
A megemlékezést Makkos Nándor, a Hajléktalan Gondozó Szolgálat vezetője kezdte. Beszédében elmondta: az elhunyt is ugyanolyan eséllyel kezdte életét, mint bármelyikünk, de egy szerencsétlen mozzanat az életében odáig vezetett, hogy abból már nem volt visszaút, és végleg lecsúszott a szociális ranglétra legaljára, valamint, hogy: mindenki kerülhet hasonló élethelyzetbe a jövőben.
Az egyszerű, mégis megható elmélkedés után Oskolás János, a „hajléktalanok költője” köszönt el az elhunyttól. A szertartás után felcsendült az Üdvözlégy Mária, mellyel végleg örök nyugodalmat kívánt a néhány megemlékező.
A temetés végeztével eleredt az eső néhány pillanat erejéig. Mintha az égiek is megemlékeztek volna egy olyan emberről, aki a földi életében nem számíthatott senkire.