Borral vizsgálják az üvegházhatást
Képgaléria
Európa légkörének szén-dioxid-tartalmáról készítenek történelmi térképet egy holland egyetemen. A visszamenőleges mérésekhez bort használnak.
Új módszert fejlesztettek ki a légkör szén-dioxid-tartalmának visszamenőleges mérésére holland tudósok a Groningeni Egyetemen. Régi, akár több száz éve palackozott borokat vizsgálnak meg a kormeghatározásból ismert karbonizotópos eljárással, és mivel a borról általában pontosan tudják, honnan, és melyik évből származik, részletes térképet tudnak rajzolni arról, hogyan alakult Európában a levegő szén-dioxid-koncentrációja. Így pontos képet kapunk arról, hogyan változik az üvegházhatás, ami a klíma felmelegedésének egyik fő felelőse.
A szén-dioxid többféle módon kerülhet az atmoszférába: az emberek és állatok nagyobb szén-dioxid-tartalmú levegőt lélegeznek ki, mint be, de szerves vegyületek bomlásakor, és a szén (vagy más szénalapú anyagok, mint a kőolaj, vagy a földgáz) elégetésekor is szén-dioxid jön létre. A növények felveszik a szén-dioxidot a levegőből, majd a napsugárzás segítségével cukorrá alakítják azt, abból pedig alkohol lesz a bor készítése során. Az alkoholmolekulában levő szénatomok között így ott vannak azok a szénatomok is, amiket a szőlő a levegőből vett fel, plusz azok, amiket a talajból szívott fel. A különbség a két szén között a 14-es karbonizotóp előfordulási sűrűsége, ez ugyanis a levegőből származó szénben jóval nagyobb (nem volt annyi ideje elbomlani, mint a talajból származó, sokkal régebben létrejött szénben). A borban kimutatható C-14 izotóp mennyisége tehát egyenesen arányos a szüret idejében a levegő szén-dioxid-tartalmával.
A holland kutatók 160, különféle időben palackozott bort szereztek be eddig a mérésekhez Európa minden tájáról. A vizsgálathoz egy deciliterre van szükség a borból, hogy a maradékkal mi történik, arról nem szól a fáma.
