Csiperót megszerette egész Európa
Kevesen gondolták volna még a kezdet kezdetén, hogy szerte az öreg kontinensen úgy emlegetik majd Kecskemétet, mint egy Csiperó nevű, meseszerű figura szülővárosát. Mint ismeretes, az Európa Jövője Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Találkozó emblémájaként lett mára nagyhírű ez a bohókás madárka. A kezdetek 1990-re nyúlnak vissza, amikor e rendezvénysorozat megálmodójának, Farkas Gábornak a kezdeményezésére megalakult a hírös városban az Európa Jövője Egyesület. A cél az volt, hogy a különböző népek gyermekei, Kecskeméten találkozva, ízelítőt adjanak egymásnak dalaikból, táncaikból, megismerve, megértve és tisztelve a nációk közötti másságot. Ebben máig fontos szerepet játszik, hogy a találkozóra érkező külföldi gyerekeket kecskeméti családoknál szállásolták, szállásolják el, s a következő évben megszervezi az egyesület a vendégfogadók csemetéjének viszontlátogatását.
- Az idei volt a tizedik találkozó, amelyre 26 ország 46 településéről érkeztek gyermekcsoportok – nyilatkozta lapunknak Farkas Gábor, az egyesület elnöke. – Az évek során olyan nagy lett az érdeklődés, hogy határt kellett szabni a jelentkezéseknek, hiszen már Dél-Koreából, Izraelből, Japánból is jöttek fiatalok, s kétezernél több vendég kilenc napos elhelyezésére nem vállalkozhattunk.
- Tartósnak bizonyultak az itt szövődő barátságok?
- Képtelenség lenne alapos felmérést készíteni erről. De számtalan olyan esetről tudunk, hogy a gyermektalálkozón kötött ismeretségnek köszönhetően, később valamelyik külföldi országban tanultak tovább, vagy álltak munkába kecskeméti fiatalok. Nemcsak szerelmek, házasságok is születtek szép számmal, Csiperónak köszönhetően. És ma már azok küldik a lányaikat, fiaikat erre a seregszemlére, akik gyermekként jártak itt a kilencvenes években. Nem ritka az sem, hogy követik csemetéiket a szülők Kecskemétre. A minap is bemutattak egy dán házaspárt, akik turistaként hazánkba érkezve, csak azért keresték fel városunkat, hogy megtekintsék, hol szerzett annyi élményt nyáron a kislányuk.
- Helyben sok segítséget kap az egyesület?
- Igen, amit a találkozók idején szívesen fogadunk. Ellentétben az év többi napjával. Hiszen az inkább jelent zavart, mint segítséget, ha a szervezési munkánk folyamatába csak úgy, egy-két napra akar valaki bekapcsolódni. Az önkénteseink egyébként, külön kiképzéseket kapnak, hogy gyorsan tudjanak orvosolni minden problémát, ami a találkozók alkalmával adódik.
- Az egyesületük megalakulása óta eltelt csaknem két évtizedre visszatekintve, mik jelentettek jelentősebb fordulópontot?
- Az elsőt a megalakulásunk napja hozta, 1990. szeptemberében. Hiszen 180 érdeklődőt, támogatót számolhattunk már azon az összejövetelen is, és pillanatok alatt összegyűlt félmillió forint a további működésünkhöz. És a következő évben, amikor véget ért az első találkozó, és a Széktói Stadion gyepén több ezer gyermek és felnőtt borult össze megkönnyezve a búcsúzást, már tudtam, olyasmit indítottunk el, aminek sokáig lesz folytatása. Jelentős lendületet adott, amikor 1997-ben egy országos társadalmi tanács nekünk ítélte a év nonprofit szervezete díjat. Ezt követte később az európai civil díj. Tudni kell, hogy ilyenből mindössze három van, s mi nyertük el az egyiket, ami óriási elismerést jelent öreg kontinensünkön. És persze jelentős anyagi támogatást is, amire immár ötödik éve pályázhattunk sikeresen Brüsszelben.
- Kormányok, pártok váltogatták egymást az elmúlt húsz évben, a helyi hatalmi viszonyok is többször módosultak, Csiperó azonban, mindenkinek kedves volt, és az is maradt.
- Hála Istennek, ez így igaz. A mi egyesületünk megmaradt a civilek szigete, ahol békében dolgozik együtt mindenki, pártelvűségre, hitre, nemre való tekintet nélkül. És én ezt legalább akkora sikernek könyvelem el, mint azt, ahogy Csiperó meghódította Európát.
