A láthatatlan zebra esete a Jókai utcán
Tegnap délután a Jókai utcán megpróbáltam szabályosan átkelni az egyik oldalról a másikra a zebra használatával, és kezdett kialakulni az a benyomásom, hogy ez egy speciális, különleges, paranormális gyalogátkelő, amelyiknek a csíkjait csak én látom, az autósok nem. Minden ráutaló magatartásom ellenére is teljes tempóval haladtak el előttem, és ha határozott elszánással kiléptem volna közéjük, csak a rajzfilmes \"kilapított láb\" esetét mutathattam volna be. Amikor végre elfogytak egy korábbi lámpa miatt, átrohantam.
Ma reggel azonban valahogy nem tudtak elfogyni ezek a fránya autósok, pedig azt hittem, hogy mivel a munkáltatók nagy része kiadta pihenőnek ezt a napot, kihaltabb lesz a város. Frászt. Amikor végre egy autós lelassított (rendelkezett azzal a csodálatos képességgel, hogy ő is látta a zebrát; vagy csak engem látott, és elképesztően jóindulatú volt), hálásan biccentettem, és elindultam. De egy kellően saras Opel Astrás úgy döntött, hogy ha az a sáv meg is állt valamiért, neki nem kell, ezért a szomszéd sávban olyan fékcsikorgásra eszméltem, hogy még a reggeli kávém is megfagyott bennem, a kocsi meg a zebra közepén, tőlem centikre állt meg.
És még neki állt feljebb, úgyhogy azt hiszem, tényleg nem láthatta a zebrát, ehhez valami különleges képesség kell.
Igen, ez lehet a magyarázat.
