Kettős teher: Munka és tanulás
Munka mellett tanulni. Ez a tevékenység nem szokatlan, a legtöbb iskolás eljár valahova egy héten párszor dolgozgatni, amolyan zsebpénz kiegészítésként. És az is teljesen természetes, hogyha jó állást szeretnének, akkor előtte tanulni kell. Az változó, hogy szakmunkát, vagy esetleg a diplomáért kell szenvedniük.
Mi van azonban azokkal a fiatalokkal, akiknek egybe mosódik a vonal munka és tanulás között. Akik nem választhatnak, hanem kénytelenek a tanulmányaikat főállású munka mellet végezni, hogy legyen miből élniük? Még rosszabb a helyzet azokkal, akiknek gondoskodniuk is kell valakiről. A mai magyar valóságban pedig igen csak szép számban fordulnak elő idős szülők, akik nem tudnak megélni a nyugdíjukból, vagy rokkantnyugdíjas családtagok, akiknek a gyógykezelése drága. Ki gondoskodhatna róluk, ha nincs remény a jobb életre?
Jártamban keltemben elbeszélgetek diákokkal, és úgy tűnik, hogy akinek eddig sem volt könnyű anyagilag, az mostanra teljesen lehetetlen helyzet csapdájába esett, és gyakran nem is saját hibájából. Sokan hiába szeretnének diplomát, mert ahhoz, hogy megszerezzék, hitelt kell felvenniük. Ha pedig ez sem elég, munkát kell keresniük. Annyi pénzért azonban, amennyiből az iskolát, és a saját életük szükségleteit tudnák fizetni, esetleg még a szülőket is tudnák támogatni, főállást kell vállalniuk.. Ami nem is olyan könnyű, akármilyen munkáról legyen is szó.
Tízből nyolc munkaadó eleve nem foglalkozik főiskolásokkal, még levelezősökkel sem, hiszen a vizsgákra való felkészülést nem tudják kiadni szabadságnak, sem pedig elengedni a dolgozóikat az oktatásra. A maradék kettőből az egyik azt mondja, hogy felvesz dolgozni, a próbaidő végén viszont búcsút int, és még ez is valami, hiszen legalább ez alatt az időszak alatt volt bevételi forrás(ha volt). Ha pedig olyan szerencsés a diák, hogy belefut abba az egybe, aki alkalmazza is, és ki sem teszi a szűrét a próbaidő végén, jöhetnek az egyéb megoldandó problémák. Az új munkahely elég kihívást tartogat az ember számára anélkül is, hogy a feje fölött lebegne Damoklesz kardja ként a közelgő vizsgaidőszak.. Fiatalabban is kell ezzel a kihívással szembenéznie az átlagnál, nincsenek tapasztalati az ilyen helyzetekre.
Nem beszélve arról, hogy a magyar főiskoláknak és egyetemeknek megvan az a borzasztó sajátossága, hogy a levelezős képzések tanrendje és vizsgarendje végtelenül tessék-lássék módon lett megalkotva. Tisztelet a kivételnek, persze. De aki kifog egy ilyen iskolát, annak első kézből kell megtapasztalnia, hogy az iskola néha nem előre visz, hanem visszavet.
Mindent összevetve nagy fába vágja a fejszéjét az, aki önként vállalkozik a munka melletti tanulásra. Akinek viszont nincs más választása, annak is nagyon meg kell gondolnia, hogy bírja e a kettőt együtt. A tanulas.network.hu -n kaphatunk néhány jó tanácsot azzal kapcsolatban, hogy a kevéske szabadidőnket, és maradék energiánkat hogyan tudjuk a leghatékonyabban kihasználni. A Tanulás felnőttként, munka mellett - hogyan fogjak hozzá? című cikk szerzője leginkább a rendezett tanulási körülmények fontosságát hangsúlyozza, és azt, hogy minden nap legyen fél óránk, amikor a tanulással foglalkozunk. Ne keressünk kifogásokat, hogy miért nincs ennyi időnk, hiszen kifogás mindig akad. Szinte minden jelentéktelen dolog fontosabbnak tűnhet, mint az a huncut tétel, amit ki kéne dolgozni végre. Ha nem szánjuk rá magunkat, akkor egyrészt felhalmozódik, másrészt a sok gond mellé még a bűntudatot is a nyakunkba kapjuk. Nameg a megbánást is, ami szinte kötelező kelléke amúgy is a vizsga előtti napnak, az émelygéssel együtt.
