PORTA AKCIÓ: SZENT MIHÁLYKOR TEMPLOMSZENTELÉS KÉKESDEN
Képgaléria
Pénteken újabb bejárás volt a Baranya megyei Kékesden, a tizenkét év óta épülő Szent Mihály templomnál. A résztvevők között jelen volt - a többi között - az egyházmegye műszaki apparátusa, a pécsváradi apát-plébános, Kungl Jánosné, az építkezés főrobotosa, Dévényi Sándor, Kossuth- és Ybl-díjas építőművész, a kortárs magyar organikus építészet egyik legjelesebb képviselője, a templom tervezője valamint Farkas P. József, a Porta Közösségek Szövetsége elnöke. Már megírtuk ezeken a hasábokon, hogy a kecskeméti civil-szövetség volt az amely, csipkerózsika-álmából fölébresztette a megakadt, elszenderült építkezést. Mindenek előtt úgy, hogy mitegy tíz millió forintot megmozgató lobbi-szolgálatot vállalt illetve azt, hogy a templomépítésnél beállt – ördögtől való és pusztító – kommunikációs csődöt föloldotta. Mindezideig a vállalás eredményesnek bizonyult. Konkrét püspöki ígéret van arra – Mayer Mihálytól, a pécsi egyházmegye főpásztorától – hogy Szent Mihályra, konkréten szeptember 27.-ére kitüzhető a templomszentelés ünnepe. Szerencsére a Porta nagyon komoly erőket tudott illetve tud mozgósítani arre a nemes feladatra. Persze az építés legkomolyabb vállalása a Pécsi Egyházmegyétől érkezett. A püspök magáénak tudja az ügyet, beillesztette az 1000 éves egyházmegyei jubileum programjába az építést, a szentelést.
Szeretettel ajánljuk és idézzük Ungár Tamás (Népszabadság) írását, hogy olvasóink megismerhessék: miként is került a Porta a dunántúlra?
Kékesd katolikus templomát - valószínűleg - a Mohács felé vonuló törökök rombolták le 1526-ban. A falunak azóta sincs temploma. Antal Géza, pécsváradi apát havonta egyszer a kékesdi községházán tart misét.
A kékesdiek - többszöri nekirugaszkodás után - 1999-ben elhatározták, hogy templomot építenek a település egyik magaslatán. A beruházás ügyeinek intézését egy e célból létrehozott alapítvány vállalta. A templom terveit ingyen készítette el Dévényi Sándor, Kossuth- és Ybl-díjas építész. Dévényi szív alakú, egyedi stílusú épületet álmodott, s a terv maradéktalanul elnyerte a helybéliek tetszését. A kivitelezést 2003-ban kezdték, s eddig 35 millió forintnyi pénzt és társadalmi munkát fordítottak az épületre. Még legalább ugyanennyi pénzre lenne szükség ahhoz, hogy a templom elkészüljön. Különösen sürgető feladat az épület tetejének bádogozása. Ha a tél beálltáig ez a munka elmarad, akkor a falakban komoly kárt okozhat a téglák közé beszivárgó, s ott megfagyó csapadék.
Kungl Jánosné, a templomépítést ápoló alapítvány kuratóriumának elnöke szerint a bádogozás két és fél millió forintba kerülne. Csakhogy az alapítvány pénze elfogyott, s jelenleg nincs olyan állami és egyházi forrás, melynek megpályázása révén a kékesdiek gyorsan pénzhez juthatnának. Ezért a falu főképp az adományokra számít. Támogatókban mostanáig nem szenvedett hiányt a kékesdi templomépítés. Az Orbán-kormány idején tíz-, a Medgyessy-érában hárommillió forintot kapott a kulturális tárcától az alapítvány. Egy névtelenséget kérő vállalkozó tíz-, az államfő kétmillióval támogatta a templomépítést. A helybéliek két és fél milliót gyűjtöttek, emellett ismert művészek és sportolók sora ajánlotta fel műsorainak és közönségtalálkozóinak bevételét. A források azonban apadni látszanak.
Ha egyszer felszentelik a kékesdi templomot, akkor 90-100 hívő is elfér a miséken. Az épület pincéjében félszáz embert befogadó terem kap helyet, ahol hittanóra, keresztelő vagy más, a templom szellemiségével összeegyeztethető rendezvény tartható. A pince egyik fülkéjében urnafalat is kialakítanak. Kungl Jánosné belátja, hogy a falu méretéhez képest némiképp kockázatos egy ekkora beruházás, de a kuratóriumi elnök úgy véli: ha egyszer elkészül a templom, akkor Kékesd közösségi élete és lakosságmegtartó ereje nagyot nőhet.
A telepesek életszemlélete
Eddig 35 milliónyi támogatást, adományt és társadalmi munkát fordítottak a kékesdi templomra, és még legalább ennyi kell. A források apadnak. Amikor a 208 lelkes baranyai falu belefogott az építkezésbe, 18 millióra becsülték a beruházás költségeit. Elkalkulálták. Van rá mentség: a kékesdiek nagyon akarták a templomot. Csaknem ötszáz éve akarják.
Amúgy Kékesd már létezett Árpád-házi királyaink idején, ám a török kiűzése után magyar és német telepesekre várt, hogy újra benépesítsék a falut. Ezzel kapcsolatban említsük meg, hogy a XVIII. század elején Dél-Magyarországra érkező német és szlovák családok újonnan létrejövő faluközösségei először általában csak fából ácsoltak maguknak egy kis templomot. Aztán amikor megerősödött a falu, akkor időálló anyagból is házat emeltek a teremtőnek. Mivel a fatemplomot a falu hangsúlyos magaslatára ácsolták, a kőtemplom is csak ugyanoda kerülhetett. Ha volt hely, akkor melléje, ha nem, a helyére. Így előfordult, hogy a fatemplom köré építették a kőtemplomot, s a régit csak akkor bontották el, amikor az új már elkészült.
Az építés leírt módja előrelátásról és mértékletességről vall. Felmenőink tudták, hogy csak magukra számíthatnak, állami segítségre, a település határán túlról postázott adományokra aligha. Másképp van ez már (s jobb is, hogy másképp van), a Kékesd nagyságú falvak közössége az állam támogatása és a másutt élők szolidaritása nélkül aligha vállalkozhatna templom vagy más intézmény építésére.
Mindamellett nem árt újragondolni a telepesek életszemléletét, amit az \"addig nyújtózkodj\" kezdetű mondás tükröz a legjobban. És nem csak Kékesden érdemes újragondolni. A nagyobb községek, a kisvárosok és a megyeszékhelyek drága pénzért, sok támogatás kilobbizásával gyakran építenek maguknak utóbb működésképtelennek és fenntarthatatlannak bizonyuló intézményeket. Gyermek nélkül maradó iskolákat, érdektelenséggel övezett múzeumokat, vendég nem látogatta gyógyfürdőket, a repülőgépek által elkerült légikikötőket.
Aki lobbizott már olyan beruházásért, ami feleslegesnek és pénzfalónak bizonyult, az persze mondhatja: kockázat nélkül nincs fejlődés. Csakhogy amikor a lobbista kockáztat, nem a saját pénzét kockáztatja.
A kékesdiek állítják, hogy a faluházban tartott misére már most is félszáznál többen járnak, ezért az ő templomuk nem lesz működésképtelen. Legyen igazuk, és legyen a befejezéshez segítségük! De azért őseiket, a telepeseket se feledjék!
Ezt a cikket egy kérőlevéllel a kékesdiek megküldték a Porta Katolikus munkacsoportjának. Hogy hátha segíteni tudnánk nekik?!
