Megkésett temetés
Nap mint nap a képen látható kis átjárón közlekedem, nap mint nap más és más meglepetések várnak rám reggelente. Volt már öregecske hűtő, amit paneles gazdái fiatalabbra cseréltek a hosszabb és energiatakarékosabb élettartam reményében. De volt már első kerék nélküli bicikli is, italos üvegek tonnaszám, december végén pedig háromszor akkora fenyőkupac, mint én. Ezek másnapra azonban mind eltűntek. Tegnap viszont megláttam ott a kisfenyőt.
Társaitól kicsit megkésve vitték oda, megtépázott ágain látszik: nem szívlelte a költöztetést. Valószínűleg minden ajtóban kapaszkodót keresett — a hálószobától a liftajtóig tüsketengerrel árasztva mindenkit és mindent amit ért. De az embereken nem lehet így kifogni, levitték. Ma reggel is ott árválkodott a kisfenyő az átjáróban. Ő miért nem kell senkinek?