A legszegényebb település
Fülöpszállás a kistérség legszegényebb települése. A két és félezer lakosú faluban évente közel hétszáz szociális kérelem érkezik be, nyolcvanheten élnek rendszeres szociális segélyen, negyvenkét család halmozottan hátrányos helyzetű. Több mint nyolcvan gyerek életét kíséri figyelemmel a gyermekjóléti szolgálat hétről hétre.
A népjóléti osztály adatai azt sugallják, mély szociális válságban él sok család Fülöpszálláson.
- Nem tudunk mit tenni - mondja az okokat vizsgálva Cseh Szakál Sándor polgármester. - Az elszegényedés nem most kezdődött, nemcsak a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság következménye. Ennek sokkal mélyebb gyökerei vannak.
Valamikor Fülöpszállás virágzó település volt. A tsz rendszerben szinte mindenkinek volt állása, otthon is tartottak állatokat, amiből a családok megéltek. A nyolcvanas években politikai döntés következtében nem engedték be az ipart a faluba, hogy ezzel védjék a termelőszövetkezetet.
Aztán tönkre mentek a gazdaságok, néhányan kisebb - egy-két fős - vállalkozásokban folytatják a termelést. Húsz éve nem tudtunk idecsábítani egyetlen olyan vállalkozást sem, amely felszívná, vagy legalább részben felszívná a munkaerőt. A község teljes infrastruktúrával rendelkezik, mégsem jön ide a kutya sem, hogy céget alapítson, pedig még ingyen telket is adnánk neki.
Az is probléma, hogy nagy számban vannak azok a családok, amelyek évtizedek alatt hozzászoktak a segélyen való tengődéshez, és nem is akarnak elhelyezkedni. Nem vállalják fel az ingázást, beletörődnek az életszínvonaluk csökkenésébe, elfásulnak vagy ellustulnak - nem tudni. Az olcsó ingatlanárak miatt a nagyvárosokból többnyire olyan lecsúszott emberek érkeznek, akik csak a bűnügyi és szociális segélyből élők listáját gyarapítják.
- Tavaly megkeresett minket egy csokoládégyár, hogy szervezzünk nekik munkaerőt - veszi át a szót Losonczi Anikó, a gyermekjóléti szolgálat családgondozója. - Közel hetven családfőnek szóltunk, hogy lehet menni dolgozni, hozzák-viszik őket. Nem tudtunk a négy helyre embert találni! A létbizonytalanságban élők között nem ritka a csonka család, az újra és újra „házasodás”.
A gyerekek hol apjuknál, hol anyjuknál, hol gondozó keze alatt nevelkednek. Vannak olyan családok, ahol minden gyerek más apától született. A szociális válság itt-ott erkölcsi válsággal is ötvöződik. Az elkeseredés fokozza az alkoholizmus, a szenvedélybetegség kialakulásának veszélyét.
Január első hetében öt háznál kapcsolták ki a villanyt köztartozás miatt. Sok család jutott az utóbbi években az ellehetetlenülés szélére.
- Az a baj, hogy sokan nem is tudnak gazdálkodni a pénzükkel, mert sosem volt nekik – folytatja a családgondozó. - Amikor megkapják a segélyt, nem tudják beosztani, sokszor értelmetlen dolgokra költik. Rosszabb esetben cigarettára és italra. Aztán mennek újabb kilincselésre. Számtalan a BAR-listás közöttük, mivel már rég nem tudják fizetni a hiteleiket. Havonta kötnek ki villanyórákat, gázt és vizet a közszolgáltatók.
A megoldásról kérdeztük a polgármestert, aki szűkszavúan csak annyit mondott:
- Vállalkozások kellenek. Ha a mezőgazdaság talpra állna, megoldódhatna a probléma. Az önkormányzatnak nincs forrása szociális háló bővítésére. Már tavaly sem tudtunk átmeneti segélyt osztani senkinek sem. A született gyermekek után járó 50 ezer forintos juttatást is megvonta a testület, mert nem volt rá keret. 180 család kap lakásfenntartási támogatást, és közel 600 ezer forinttal segítjük a főiskolákon vagy egyetemen tanuló, hátrányos helyzetű diákjainkat. Többet nem tudunk tenni.
Kesik József képviselőt tettre kész embernek ismerik a faluban. Látva a nehéz sorsokat, karácsony előtt sikeresen pályázott a Gyermekétkeztetési Alapítványnál ingyen élelmiszer csomagokra. 66 mázsa száraz élelmiszert - lisztet, cukrot, tésztát, kakaóport - osztott szét barátai segítségével a falu bel- és külterületén kétszáz családnak. A listát közösen állították össze a gyermekjóléti szolgálatnál dolgozó Losonczi Anikóval, a szociális ügyintéző Körmendi Lajosnéval, a gyámügyes Varga Józseffel és a pedagógusokkal.
- Olyan helyeken jártunk az adományok kiosztása során, hogy a szemünk gyakran lett könnyes - meséli a képviselő. - Iszonyatos szegénység tárult elénk itt-ott. Vannak olyan kisiskolások, akik öt kilométert gyalogolnak porban, sárban a buszig, hogy eljussanak nap mint nap az iskolába!
Találkoztunk olyan egyedül élő nyugdíjassal, akinél hónapok óta nem járt senki. Első körben mindenhova házhoz vittük a csomagokat, nehogy a megalázottság érzését keltsük valakiben is azzal, hogy mások előtt kell elfogadnia segítséget. Második alkalommal kiértesítettünk mindenkit, hogy a faluközpontban átvehetik az újabb adományt. Nagyon meglepett, hogy 99 százalék megjelent a szeretetcsomagért. A szükség felvállaltatta velük a nyilvánosságot.(hirosindex.hu)
