Szilvási Judit, a tehetséges, ifjú szobrászművész
Szilvási Judit, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti karán 4. évfolyamos hallgató, aki az Istentől kapott talentumát a szobrászművészet szolgálatába állította. Fiatal kora ellenére már közel a 100. alkotását készíti és közben izgalommal várja, hogy milyen fogadtatásra talál az egyik neves galériában kiállított műve. A szobrásznő örömmel mesélt a művészetről, a hitről és az elkészült \"Búsuló Krisztus\" szoborról egyaránt.(folytatás)
Hívő embernek vallom magam. Jézus tanítása a legcsodálatosabb mindig vigaszt meríthetek belőle, el sem tudnám képzelni az életem nélküle. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy felkértek erre a nemes feladatra, az pedig előnyt jelentett a munka során, hogy azonosulni tudok az Isten fiának életével, példázataival. Képes voltam így jobban átérezni a szenvedéseit is, mintha hit nélkül álltam volna neki kifaragni a művet. A
megértő, alázatos, jót cselekedő, de értünk áldozatot hozó Jézust szerettem volna megformázni. Sokat segítettek ebben példaképeim, a
reneszánsz mesterek, akik óriási dolgot hajtottak végre a maguk korában, de hatalmas küzdelmek árán érték el sikereiket. Kőkemény akarat, kitartás bújt meg a munkáik mögött arra voltak hívatva, hogy előállítsák felülmúlhatatlan remekműveiket. Ezért is lenne jó világot látni, élőben tanulmányozni az alkotásaikat, más művészek véleményét meghallgatva pedig továbbfejlődni.
A korábban a kadafalvi úton található \"Búsuló Krisztus\" szobrot az évek könyörtelen áradata teljesen megtépázta. A Porta Egyesület felkarolta
az ügyet és örömmel vállaltam a megbízatást, hogy készítsek egy hasonló témájú művet. Műkőből hoztam létre az alkotást, így több évtizedig is megőrizheti majd az állapotát. Mint minden alkotásnál itt is fontos az előtanulmány, ezért remélem sikerült kamatoztatni a vallás terén megszerzett ismereteimet, s mivel kreatív gondolataim voltak a szoborral kapcsolatban, igyekeztem valami egyénit is belecsempészni a repertoáromból. Életem egyik legszebb pillanata volt, mikor elkészültem vele. Jó munkát szeretnék átadni a jelen- és utókor számára, és remélem annyi örömet lelnek majd a szoborban az arra járók, mint én a megalkotásában átélhettem.
