Kósa Úr körzetét elöntötte a szemét
A belváros gyönyörű. A gyep úgy van lenyírva, mint a nagykönyvben. Fák megmetszve, szemét sehol, galambürülék feltakarítva. Takaros és rendes képet nyújt. Ám a belvárosból kifelé haladva egyre furcsább képet mutat a város. Az Auchan környékén autózva rávettem magam, hogy lehajtsak az aszfaltos útról, és nekivágjak a hobbikertes övezetnek, az 1. sz. választókörzet elhanyagoltabb felének, vagyis a Felsőcsalános - Alsócsalános - Szarkás környékének. Mintha egy másik világba csöppentem volna. A képek magukért beszélnek. Erősen gondolkodom, hogy a kocsimat szervizbe viszem ezután az út után, pedig akik itt élnek, nap mint nap ezeken a földutakon közlekednek. Nem is meglepő, hogy senki nem furikázik 5-10 évnél fiatalabb autóval.
„Kecskemét legotthonosabb, legmeghittebb városrésze kívánunk lenni. Olyan körzet, ahol függetlenül attól, hogy melyik utcában laknak, gyerekek és felnőttek egyaránt jól érzik magukat, szűkebb lakóhelyük környezetére ügyelnek, azt gondozzák, utcájukat és városrészüket sajátjuknak tekintik.” – kezdte ünnepi köszöntőjét Kósa József, a városrész önkormányzati képviselője, mikor újabb játszóteret adtak át a Petőfivárosban. Az autópálya másik oldalán húzódó városrész erős kontrasztban áll a Petőfivárossal, pedig ugyanannak a választókörzetnek a része.
A külterületen, de a város közvetlen közelében élő emberek mindig is mostoha gyermekei voltak a városnak. Fizetik a súlyadót, és az autóik fele annyit se élnek, mint a városiaké. Mondjuk a városi kátyúk se semmik, de ami itt van... Előírás szerint rendszeresen kellene egyengetni a földutakat. Az itt élők szerint ha téli hónapokban havonta egyszer, nyáriban pedig kéthavonta simítanák a földutakat, semmi gondjuk nem lenne a közlekedéssel. Ezzel szemben lassan két éve már, hogy utoljára elvégezték ezt a műveletet. Vannak szakaszok, ahol fél évente egyszer simítanak, de az itt lakóknak egyáltalán nem tetszik, hogy a munkások azt az elvet követik, hogy „csak ott takarítunk, ahol a papok táncolnak”, máshol meg a kocsik tengelytörést szenvednek a lukakban.
Fizetnek építményadót a garázsok után, és fizetnek a szemétszállításért is külön. Hiába fizetnek azonban, a hulladék elborítja az utcákat, és vannak gócpontok, amik meg egyenesen egy szeméttelep képét idézik.
Az elmúlt évben bizonyos utcákban lett vezetékes víz és gáz, és gyéresen közvilágítás is. Utóbbinak veszik talán leginkább hasznát az itt lakók, mert télen a korai sötétedés miatt azok, akiknek nincs autója, és kénytelenek kilométereket gyalogolni a hidegben a busztól, legalább látják, hogy még az úton mennek e, vagy már valamelyik mezőn bolyonganak(terepviszonyokat tekintve ugyanis nincs különbség).
Egy idős férfi a Szarkásban elmondta, hogy nem kellene sok a környéknek, csak annyi, hogy az utak legyenek karbantartva, ha már ők is ugyanúgy adóznak érte, mint bárki más, és legyen összeszedve a szemét, vagy megbüntetve a szemetet odahordók, mert errefelé erősebben fúj a szél, nincsenek magas épületek amik megfogják a szelet, és az amúgy is poros környéket még a széthordott szemét is beteríti. Azok szenvednek tőle a leginkább, akik amúgy rendesen gondozzák a telküket.
Dr. Zombor Gábor polgármester a következőket mondta a petőfivárosi játszótér átadásakor, 2008 év végén: „Idén harminc millió forintot költött Kecskemét Megyei Jogú Város új játszóterek építésére, és ez az összeg jövőre még több lesz.” Vajon hány évig lehetne karban tartani ekkora összegből a földutakat, megkönnyítve ezzel a lakók autós, gyalogos és biciklis közlekedését?