Volt egyszer egy játszótér
Képgaléria
Pár évvel ezelőtt az Apponyi Albert téren még játszótér volt. Nem az újfajta, fa - és gumi alapanyagú, hanem a régi festett vas. Volt négyszínű nyújtózkodó vasmacska-mászóka, mindenféle be-ki- és megmászható geometriai alakzat, libikóka, és természetesen „rendes” hinta is. Ezeket minden szünetben és délutánonként ellepték a szemben lévő általános iskola tanulói. Hatalmas nyüzsgés, gyermek kacaj töltötte meg a kis teret, öröm volt olyankor arra járni.
Aztán úgy döntöttek: a kis játszótér már idejét múlt, legyen belőle Park. És lőn. A játékokat kiszedték, helyüket nem sóval, fűvel vetették be. Meg térkövekkel. Kapott a tér egy szép új, piros padot is, amely büszkén várta a pihenni vágyókat a park közepén. Tegnap a Szórakaténusz felé vitt utam, s egy kósza nosztalgikus érzésnek engedve a tér felé vettem az irányt. Teljesen ledöbbentem az elém táruló látványtól. A valaha büszke piros pad meggyalázva, ülőke részét elveszítve vacogott a tér közepén. A hetyke térkövek több helyen megbontva, szétdobálva árválkodtak a sörös dobozok mellett. A parkon keresztül egy kitaposott ösvény vezetett átlósan, világosan mutatva: ide már nemhogy játszani, pihenni sem jön ki senki.
