Hol vannak a magyar férfiak?
Vannak az újságok híradással a veszprémi gyilkosság kapcsán. Ki, mikor, hol volt, ki gyilkolt, stb. Ám más aspektusból is érdemes megvizsgálnunk ezt az eseményt. A kamerás felvételeken jól látszik, hogy a szórakozóhely tele volt. Miért nem siettek segítségére többen is a szerencsétlen fiatalembernek? Érdekes módon a szerb és a horvát játékostársa, barátja egyetlen pillanatig sem habozott, gondolkozott, vagy mérlegelt, hogy baja eshet-e. Rohantak társuk segítségére, miután látták, veszélybe került. Hol voltak a magyar férfiak, barátok, ismerősök, játékostársak, a teremben szórakozók?
Nemcsak akkor barát a barát, ha táncolni, inni, enni, szórakozni kell, hanem a bajban is lehet rá számítani. Ha lett volna 10-20-30 bátor férfi, akik a kellő pillanatban össze tudnak fogni, talán lett volna némi esélyük a megmenekülésre. Lehet, hogy a két játékostárs, akik súlyosan megsérültek, soha többé nem tudják folytatni sportpályafutásukat, de emelt fővel járhatnak a világban, hősként fogják Őket tisztelni egész életükben, mert mertek férfiak lenni. A többiek hiába gyújtottak mécsest és sírdogáltak a helyszínen, bennem csak szánalmat keltettek. Ítélkezni természetesen nem akarok, de egy magyar KORTÜNETE szeretném felhívni a figyelmet, hiszen ezzel a fajta magatartással nap, mint nap találkozhatunk utcán, buszon, metrón. Indok van: FÉLÜNK! Magyarázat: nincs! Magyar férfiak! Védjétek meg öregjeinket, lányainkat, gyermekeinket. Lehessünk Rátok is büszkék!
