Július 20. szombat, Illés
Hírek, események 2009. március 17. 12:09

Újabb részletek egy tűsarkú naplójából

Képgaléria
Újabb részletek egy tűsarkú naplójából
Még fénykoromban ért egy borzasztó trauma. Ezt is le kell jegyeznem hányattatott életem eseményeinek sorába, hiszen ki tudja, talán okulnak belőle cipők és Viselők is, egyaránt. Még mindig lúdbőrzik a műbőröm az emlékek hatására.
Hosszú volt a tél, és én egész idő alatt egy cipős doboz mélyén lapultam. Nem mondhatnám, hogy unatkoztam, vagy boldogtalan lettem volna, hiszen egy cipőnek minden vágya, hogy az utcán teljes pompájában tündököljön, és a cipős doboz remek menedék télvíz idején, hogy ragyogó állapotban is maradjon. Meg aztán jól elbeszélgettem egy pár szandállal is, megosztottuk élményeinket egymással. (kicsit irigy voltam rá, neki marhabőr jutott) Mikor aztán elérkezett a tavasz, előkerültem a doboz mélyéről, és boldog érzés járt át. Kinyújtóztattam a talpamat, és kisuhantunk Viselőmmel a csodás tavaszi időbe. Virágok nyíltak mindenfelé, a fű zöldellt. Átvágtunk a parkon, és beleszimatoltam minden útba eső virág tölcsérébe. Meg meg álltunk, és olyankor éreztem a fű cirógatását a ragasztásom mellett. A csiklandós érzéstől nevetni támadt kedvem. Mondhatni szálltunk virágról virágra, boldogságárban. Ekkor valami hirtelen megváltozott... eltűnt a fű csiklandozása, és elkezdtem süllyedni... a talpam alatt sikamlós dolog kibuggyant kétoldalt, és a tavaszi szellő fűszagát elnyomta valami penetráns bűz, ami úgy lopta el orrom elől a virágok könnyed illatát, hogy azt hittem menten elengedek a varrásom mentén... pár másodpercbe beletelt, hogy rájöjjek, mibe is lépett bele viselőm ezen a gyönyörű tavaszi napon, és mikor ő is rájött, borzasztó dolgokat mormolt el az orra alatt. Így esett, hogy közeli, és megrázó találkozásban volt részem a kutyaszarral, amit a gazdájának gazdája „felejtett ott” a park kellős közepén. Hát elkapnám az ő cipőjét is, jól belenyomnám az orrát, hogy legalább neki legyen esze, és vegye rá a helyes viselkedésre a saját Viselőjét!! Gyanútlan tűsarkúakat kímélnének meg a borzalmas élménytől, hogy egész testükkel elmerüljenek a bűzös fürdőben, ami után napokig érezni a beivódott szagot. A Viselők talán már nem is érzik, de nekünk ugye az orrunk közelebb esik a megrontott területhez... arról nem is beszélve, hogy ezután napokig nézhettem, ahogy a pár szandál fintorog mellettem a cipős dobozban.

Kövessen minket a Facebookon is!