SPORTBARÁTSÁG: búcsúzunk tőled Gyorsa Zoltán
Gyorsa Zoltán, a kecskeméti sportélet egyik kiemelkedő alakja tragikus hirtelenséggel távozott közülünk. 1950. szeptember 17-én született és 2009. május 22-én hunyt el álmában.
Gyorsa Zoltán 1950. szeptember 17-én született Kecskeméten. Tinédzserként atlétikázott és cselgáncsban ért el kiváló eredményeket, de a szerelme a labdarúgás volt. Fiatal felnőttként ugyan töltött pár évet a Kecskeméti Dózsában, azonban mindig KTE játékosnak vallotta magát. Hiszen ott nevelkedett, a Városi pályán érte el legnagyobb sikereit, többek között ott lett bajnok 1973-ban a csapattal Varga Béla és Seres Lajos edzők, valamint Berki Zoltán szakosztályvezető és Szarka Balázs elnök irányítása alatt. Pályafutása végén Tiszakécskén is játszott, majd a ‘80-as években már főleg csak kispályán kergette a bőrt.
1988-ban egészen fiatalon porckorongsérvvel műtötték, ami visszavetette mozgásigényét, majd később kétszer megoperálták a jobb térdét. A beavatkozások következtében fel kellett hagynia az aktív labdarúgással, ami roppant lelki fájdalmat okozott számára. Nem akart elszakadni a sportágtól, így megszerezte a szakedzői képesítést, bár nem kapcsolódott be közvetlenül a kecskeméti utánpótlásképzésbe.
Az ezredfordulótól unokája futballkarrierjét egyengette. Kicsit sajnálta, hogy családja többi tagja a kosárlabdáért rajong, s ahogy fia sem, úgy végül unokája sem lett labdarúgó, de elfogadta döntésüket és mindenben támogatta őket. Aktívan támogatta a női kosárlabdát is Kecskeméten.
Az elmúlt években emléktalálkozókat szervezett egykori csapattársainak, felkarolt elesett illetve beteg, rendszeresen ápolásra szoruló sportolókat. Anyagilag és fizikai munkával támogatta őket, önzetlenül, hittel, odaadóan.
Orvost, jobb ápolási körülményeket szerzett nekik kapcsolatai révén. Gyógyulásukat és a törődést mosollyal, emléktárgyakkal köszönték meg neki. Imádta, ha segíthetett. Mivel szív-lélek sportember volt, nem hagyta nyugodni, hogy nem mozoghat. Kitartóan kereste a lehetőséget a gerincét és térdét nem terhelő mozgásra, sportolásra. Kezdetben spinning oktató lett, országszerte részt vett az új sportág népszerűsítésében. Majd átnyergelt a túrakerékpározásra, végül az országúti kerékpározás lett a mindene, miközben a múltjára való tekintettel kitartóan hívták vissza a kecskeméti dzsúdósok az ifjú palánták nevelésére. Rendszeresen részt vett erdei gyalogtúrákon egyedül vagy csoportosan, az utóbbi időben pedig már a Nordic Walking segítségével teljesített távokat.
Évek óta tekert. Megtalálta azt a sportágat, ami kielégítette mozgás iránti igényét. Folyamatosan haladt a nagyobb célok felé, egyre hosszabb távokat kerékpározott. Napi 20-50 km-t tett meg. Idén először a Tour de Tisza-tó versenyen indult május elején, 64 km távon. Ezt szánta bemelegítésnek a Balaton körüli útjának, amire május 20-án indult. Végigtekerte a tó északi partját, összesen 124 km-t Hévízig hat és fél óra alatt. Azt mondta, neki ez a szabadság, ahogy érzi az olajfák illatát, látja a Balatont. Másnap, csütörtökökön pihent, regenerálódott: úszott, pezsgőfürdőzött, lazított. Készült a pénteki reggeli rajtra. Akkor indult volna vissza a Balaton déli partján… Hajnal fél négykor álmában érte a halál, csendben, békésen. És büszkén. A szerettei körében, fájdalom és szenvedés nélkül. Tovatekert más mezőkre. Egy igazán sokoldalú sportembert veszítettünk el. Búcsúztatása június 2-án 15 órakor a Református temetőben lesz. Hamvait családja helyezi végső nyughelyére.
(a Kesport nyomán)
