Impressziók a Hajléktalanokért Szakmai Műhely fórumáról
Június 3-án a Wojtyla Központban tartották a Hajléktalanokért Szakmai Műhely és a Szociális Civil Kerekasztal összevont megbeszélését, melyen a szakmai kérdések megvitatása mellett a nemrég felavatott Wojtyla Ház is bemutatkozott. Maga a konferencia is igazán érdekes volt, örömteli nosztalgiával néztem a Wojtyla Házat bemutató filmet, hisz már javában a „cégnél” dolgoztam, mikor elkezdődtek a felújítási munkálatok. Lenyűgöző volt látni, hogy milyen állapotból is támadhatott fel főnixként ez a Központ. A megújult külső mellett a feladatai is „megújultak”, kibővültek kicsit. Most már nemcsak a népkonyhai szolgálatot viszi az Intézet, szakrális, és kulturális funkciókat is kapott.
Számomra azonban a fórumbeszélgetés volt a legtanulságosabb. Már az is igazán meglepő volt, hogy a különböző társszervezetek összes képviselője megjelent, hát még az, hogy ténylegesen komolyan veszik a „Műhely munkát”, azaz egymást figyelmesen meghallgatva, odafigyelve, eredményesen együtt tudnak gondolkodni és dolgozni. A mai felgyorsult és érzéketlenné váló világunkban ez a koordináltság és kompromisszumkészség egy igazán ritka dolog, bármilyen aspektusból is vizsgáljunk.
Ezen a fórumon a szakmai kérdések mellett, Farkas P. József, a Wojtyla Ház alapítója feltett egy eddig a média részéről elsumákolt kérdést: a már hónapok óta tartó gazdasági válság milyen új arcát mutatja meg, vagy mutat-e újat a szegénygondozásban, a szociális területeken? Több lett-e a hajléktalan, mik az eddigi tapasztalatok? A média hosszan taglalta már a válság bankvilágra, gazdaságra történő hatásait, azonban a szociális részéről eddig még nem nagyon lehetett hallani. Rigóné Kiss Éva (MMSz Dél-alföldi Régió főtitkára, a kecskeméti szervezet vezetője) a kérdésre kéréssel felelt, ugyanis elmondta: most még nagyobb szükség van (és lesz) a Wojtyla Ház szolgálataira, hiszen a válság leginkább a csendes szegényeket érinti, akiknek a segítését célul tűzte ki az Intézet. A válság a szociális szférában nem jelentkezik annyira radikálisan mint a bankoknál, vagy a tőzsdén, drasztikus változás a rászorulók számában nincs. Viszont jelentkeztek új problémák, új emberek. Ez az új probléma mindannyiunknak ismerős lehet, hisz sokan vagyunk úgy, hogy egy kedvezőnek tűnő hitelajánlat láttán elcsábulunk, és beruházunk egy új elektronikai cikkre, autóra, vagy bármire. Az irracionálisan megnőtt kamatok miatt azonban a törlesztőrészlet visszafizetése már nem olyan könnyű, mint ahogy azt először gondoltuk. Van aki „csak” a terméket veszíti el, de van, aki sokkal többet. Így kerül egyre több ember a komfortos életkörülmények szélére, az önkormányzatnál, a civil -és szociális szerveknél segítséget, „megváltást” kérve. Ha minden problémájukat nem is, de jelentős részüket orvosolni tudja Kecskemét példaértékűen működő szociális hálózata, a tanácsadástól kezdve az étel és szállás szolgáltatásig. Ennek a remekül működő gépezetnek oszlopos tagja a Wojtyla Ház, hogy a háztartásokban ne kelljen választani: gyógyszert vagy élelmet vegyenek. Mert itt minden rászoruló kaphat egy tál meleg ételt. Szívemet büszkeséggel és örömmel tölti el a tudat, hogy én is ennek az empatikus és elkötelezett csapatnak a tagja lehetek, hogy így én is segíthetek a rászorulókon.
