Szívtelenség a gyermekkardiológián
A kórházi vizsgálatok valószínűleg senkinek sem tartoznak a kedvenc időtöltései közé. (Eltekintve talán néhány hipochondertől.) Felnőtt fejjel is nehéz türelemmel viselni a várakozást, az olykor fájdalmas vagy kellemetlen vizsgálatokat, kisgyerekkel orvosi rendelésre menni azonban kész tortúra. Fokozottan igaz ez a kardiológiára, hisz minden anyukát, aki megfordul itt, mardos a félelem: mi van, ha valami baj van gyermeke szívével. Azt hinné az ember – a naívabb fajta – hogy ezt figyelembe is veszik, akik ott dolgoznak. A közelmúltban azonban alaposan rácáfoltak erre a téveszmémre a kecskeméti gyermekkardiológián.
Eleinte egy szavunk sem lehetett. Az én csemetém igazán jól viselte a vizsgálatot, az asszisztens ugyanis kis mesével fűszervezve csatolta rá az EKG csipeszeket. Amikor azonban kiültünk a váróterembe, hamar megtapasztalhattuk, hogy itt jobb, ha csak meghúzzuk magunkat. Előbb egy nagymamát teremtett le ugyanaz az asszisztens – de úgy istenesen –, amiért unokája véletlenül becsapta a váró nyitva hagyott szekrényajtaját. Aztán mi is megkaptuk tőle a magunkét, hogy miért nem mentünk a doktor úrral az ultrahangra, ahová fogalmunk sem volt, hogy mennünk kellene. Akkor is kis híján lehülyéztek, amikor másfél éves kislányomat nem öltöztettem elég gyorsan, ezért még hallhattam volna valamit az utánam következő kamasz kórtörténetéből. Ezután úgy kaptuk össze magunkat, hogy még a kicsi cipője is bent maradt.
Utólag még hálás is lehetek, hogy ennyivel megúsztuk, hisz az az anyuka, akivel kint találkoztunk, ennél sokkal keményebb leckét kapott. Alig jutott szóhoz a felháborodástól, amikor elmesélte: kislánya EKG-ját összekeverték egy másik gyerekével. Amikor bent volt a dokinál, akkor vette észre, hogy más neve van a papíron. – Előfordul az ilyen – vonta meg a vállát a jeles kardiológus. - Káosz van az egészségügyben, nincs ezen mit csodálkozni. Az anyuka – akinek kislánya szívzörejjel született – azt remélte, megismétlik a vizsgálatot, hogy kizárhassák az esetleges rendellenességeket, a szívgyógyász doktor úr azonban unott hangon közölte, arra ne is várjon, majd egy jó nagy kezitcsókolommal elintézettnek vélte az ügyet. Pedig – mint később kiderült - ők voltak aznap az utolsók.
Az anyuka kénytelen volt magánrendelésre időpontot kérni. Abban bízik, hogy ott talán humánusabb és felelősségteljesebb orvos fogadja őket. És velünk együtt reméli azt is, nem mindennapos a kecskeméti gyermekkardiológián az a stílus, ami a legendásan bunkó dr. House-nak is becsületére válna…
- inda-
