Üzenet a főtéri virágtolvaj(ok)nak!
Képgaléria
Virágot lopni nem bűn - mondogatta nagymamám régen, amikor rendszeresen a szomszéd kertjéből szedett csokorral állítottam be hozzá. Egy ideig jelmondatomnak is tekintettem ezt a kétes eredetű szólásmondást. Szorgosan igyekeztem kihasználni a büntetlenül rosszalkodás lehetőségét. Szabadon garázdálkodtam a környék virágágyásaiban azzal a biztos tudattal, hogy még jót is teszek (legalábbis azzal, akit megajándékozok a zsákmányommal).
Aztán a saját bőrömön kellett megtapasztalnom, nem minden szólásmondást kell szó szerint venni.
Először a csuklóm tört el, amikor nagy igyekezetemben átestem az egyik virágoskert drótkerítésén. Ez a lecke még nem volt elég. Kísértettem a sorsot, amikor nem értem be a virágok letépésével, hanem gyökerestől, gumóstól ástam ki a növényeket, és egy kisebb tujával is próbáltam megbirkózni. Ekkor ugyanis rajta kaptak, és ez örökre megpecsételte virágtolvaj pályafutásomat.
Mentségemre legyen szólva, a kéztörésnél úgy hároméves, a lefülelésnél pedig óvodás lehettem. Azt azonban kétlem, hogy az a tolvaj is gyermekéveit tapossa, aki a főtéri virágágyásokat tekinti beszerzőhelyének. Ő inkább sportot űz a növények ízléstelen ritkításából. (Hisz még csak nem is a virágágyás széléből, inkább középről húzza ki a palántákat, hogy szembetűnő legyen az eredmény.)
Megélhetési „bűnözőnek” se nevezhetjük, hisz a főkertész szerint 60-70 forintot érnek ezek a növények, így valószínűleg a virágok határtalan szeretete készteti arra, hogy hazavigye, ami megtetszik neki.
Ezért azonban nem kaphat feloldozást. Nem csak azért, mert folyamatos bosszúságot okoz a városnak, többletmunkát ad a virágágyások gondozóinak. Hanem mert mindannyiunkat meglop éjjeli garázdálkodásai alkalmával. Az egyszerű járókelőket, az ide látogató turistákat, akik nem tudják hová tenni, hogy Európa egyik legszebb főterén foghíjasok a virágos kertek; a kisgyerekes családokat, akik nem győzik magyarázni a kicsiknek, hová tűnnek el nap mint nap a palánták, a szerelmesen összebújó párokat, a padokon sütkérező nyugdíjasokat, akik ezt látva, még többet mondogathatják: hogy „bezzeg az én időmben”.
Éppen ezért mindannyiunk nevében kérem a főtéri virágtolvajt, hagyjon fel különös passziójával!
Gyűjtsön inkább virágos képeslapokat. Ha pedig ragaszkodik az élő növényekhez, vagy szüksége van az éjjeli kiruccanásokkal együtt járó adrenalinra, akkor szakosodjék inkább gyomokra. Abból ugyan nem olyan színes a választék, de gaz-tetteihez talán még támogatást is kapna a várostól…
- inda -
