A félelem köztünk él
Képgaléria
Csak egy fejfájáscsillapítóért ugrottam át a közeli gyógyszertárba, hogy valahogy átvészeljem a hétvégi frontok támadásait. Az enyhítő gyógyszerről azonban le kellett mondanom, és a változékony időjárásnál jóval durvább sokkhatás ért a patika zárt ajtaja előtt. Először nem tudtam mire vélni a dolgot, de néhány nénike sebtében felvilágosított, miért nem tudok bejutni a gyógyszerért. – Most ment el a rendőrség, aranyoskám – sipítozta egyikük. -Nem tudni még, mikor nyitnak ki újra.
Értetlen képemet látva, előbb leteremtettek, hogy még nem hallottam a nagy hírt, aztán a friss pletyka örömétől megvadultan, egymás szavába vágva, egy képtelen történetet adtak elő. Maszkos rablóról, fegyveres fenyegetőzésről, utcai lövöldözésről, bátor patikusról, rémült emberekről. Rossz vicc, gondoltam, és gyorsan továbbálltam, hogy máshol váltsam ki a gyógyszert. Most már dupla adaggal.
Otthon aztán kiderült, nem lódítottak az öregasszonyok a széchenyivárosi rémtörténetről. A Pajzs Patikát, ahol törzsvásárló vagyok, fegyveres támadás érte. Mindenki szerencsésen megúszta a dolgot, egy illúzióval azonban szegényebbek lettünk.
Eddig abban a hitben éltem, hogy egy viszonylag nyugodt, biztonságos város az otthonom. Ahol nyaranta ugyan lába kél jó pár biciklinek, a takarékszövetkezetek és az ékszerboltok vonzásának pedig néhány bűnöző nem tud ellenállni, de alapjában véve nem lehet okunk panaszra. Főképp, ha a fővárost vagy az iskolai lövöldözésekről elhíresült államokat nézzük.
Hát eddig tartott naív jóhiszeműségem. Eddig alhattam nyugodtan éjjelente.
A meghiúsult rablás előtti nap kislányommal jártunk ott, hisz a gyerekorvosunk a patika szomszédságában rendel. Ott váltottuk ki a kullancs elleni védőoltást. Azóta is azon rágódom, mi lett volna, ha épp akkor szalad ki a maszkos férfi az utcára a gyógyszertárból, akkor süti el pisztolyát. Sok ismerősömet mardossa ugyanígy a félelem, és a döbbenet nem akar múlni. Ezen pedig sajnos nem tud enyhíteni semmiféle gyógyszer, legyen az bármilyen erős…
