Petőfi emlékek a szalkszentmártoni múzeumban
Képgaléria
Petőfi Sándor is sokszor megfordult az édesapja által bérelt szalkszentmártoni vendégfogadóban. Ma a költő és családjának több személyes tárgya látható az emlékmúzeumnak kialakított épületben.
Szalkszentmárton központjában, a református lelkészi lak, az 1767-ben emelt református templom, az iskolák valamint a volt főjegyzői ház szomszédságában áll a tekintélyes, fehérre meszelt falú, a település hajdani földesura, gróf Festetics György által 1810-ben, klasszicista stílusban épített beálló vendégfogadó és mészárszék.
Petőfi Sándor édesapja, Petrovics István 1844. október 1-jén érkezett Dunavecséről Szalkszentmártonba. Először a Duna partján lévő révcsárdát bérelte a községtől. Itteni bérlete a következő év tavaszáig tartott. Ekkor nyílt módja arra, hogy 1845 Szent György napjától árendálja a településen bent lévő vendégfogadót és mészárszéket, valamint hasznosítsa a három vendégszobát is.
Petőfi a felvidéki utazása után, 1845. július 12-én érkezett először a szülői házhoz, és több költeményét is írta. (A kutatók szerint Petőfi 112 versét írta Szalkszentmártonban, köztük a Felhők-ciklus darabjait, a Zöld Marci és a Hóhér kötele című drámáját.) Egy év múlva, 1846. árpilis 24-én, Szent György napkor megszűnt a szülők bérlete, és a családnak távoznia kellett. A távozás előtti napon történt a szomorú eset: árverést tartottak a Petrovics család ingóságai fölött, s ezek nagy része dobra került. Hazánk koszorús költője pedig parasztszekérrel költöztette szüleit a megmaradt tárgyaikkal együtt Dömsödre.
Az árveréstől sikeresen „megmentett” tárgyakat őrzi most az emlékmúzeum, amelyet tanítási időszakban főként diákok, nyaranta pedig a környéken – Szalkszentmártonban, Tasson, Dömsödön, és a Duna mellett - pihenő turisták látogatnak.
