A halászbárkától a pápamobilig
Képgaléria
Ezzel a címmel rendezte meg XVIII. Bugaci Ifjúsági Lelkigyakorlatos Táborát a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye. Az egyhetes tábor búcsúestjén, a táborzáró „Színes Est” előtt Kapus Krisztiánnal a tábor egyik vezetőjével összegeztük a fiatalok körében az elmúlt évek során rendkívül népszerűvé vált program idei tapasztalatait.
- Elsősorban a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye fiataljai számára rendezzük a tábort, de idén is voltak köztünk például budapestiek, kaposváriak, zsámbékiak is. Hagyományosan, azaz 18 éve mindig augusztus első hetében rendezzük meg a programot. Vasárnap kezdünk és a következő vasárnap indulunk haza. Praktikusan azért, mert a szülőknek így könnyebb a gyerekek ide, illetve hazaszállítása – kezdte a „tábori beszámolót” Kapus Krisztián, 35 éves kiskunfélegyházi hittantanár, többdiplomás pedagógus, iskolaigazgató. Aki egyébként az első bugaci táborozás idején még piarista diákként volt ugyanitt táborlakó.
- Idén már a XVIII. tábort rendezték. Mennyien fordultak meg eddig összesen Bugacon?
- Számításaink szerint mintegy 2500-3000 fiatalt táboroztattunk. Az idei táborlétszám 100 fő volt. Néhányan a központi épületben vannak elszállásolva, de a legtöbben a saját sátrukat verik fel az udvaron és abban alszanak. Mivel nem kikötés, hogy csak diákok jöhetnek, ezért vannak köztünk fiatal házaspárok is, akik közül néhányan még a gyermekeiket is magukkal hozták. Így fordulhatott elő az idén például az, hogy most a legfiatalabb táborlakó mindössze egy éves. Ennek az az oka egyébként, hogy a tábor 18 éves története során már felnőtt egy generáció. Azok pedig, akik az első években voltak itt, minden évben szívesen jönnek vissza. És persze hozzák magukkal a kisgyermekeiket is. Emiatt az idén a nyitónapon már úgynevezett nosztalgia találkozót is szerveztünk, ahol a régi táborozókat fogadtuk. Bíró László püspökatya, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferense részvételével, aki előadást is tartott, és a beszélgetést vezette. Én személy szerint is rendkívül örülök a családok részvételének, mert ezzel is hangsúlyozzuk, hogy ez egy nagy közösség. A gyerekek ott vannak a közös étkezéseknél, a közös programokon és természetesen a szentmiséken is. Néhány éve fogalmazta meg valaki közülünk, hogy olyan itt, mint egy „kis mennyországban”. Kétségtelen, hogy itt együtt vagyunk egy olyan világban, ami nem a mostani világ. Biztosan érti, hogy mire gondolok…
- Mivel a korosztályok meglehetősen szórtak, ez nem nehezíti meg a foglalkozások szervezését?
- Az életkornak megfelelő csoportfoglalkozásokat szerveztünk. Azaz olyankor mindenki a saját korosztályával beszélget.
- Felfogható a tábor úgy – látva a színes, élmény dús programokat, például az éjszakai túrát, a sportfoglalkozásokat és a tábortüzet -, mintha egy nyári cserkésztáborba érkeztek volna a résztvevők?
- Abban kétségtelenül azonosak, hogy mindkettőnek van vallásos alapja. Ugyanakkor mi azért annyira „katonásak” nem vagyunk, és több a lelkigyakorlatunk. Az idei témánk az egyháztörténet volt, az apostoloktól egészen XVI. Benedek pápáig. Ebben a témakörben érkeztek hozzánk az előadók, akik rendkívül izgalmas előadásokat tartottak.
- Milyen „útravalóval” hagyják el a tábort a résztvevők?
- Egy kicsit feltöltődve, megyünk vissza oda, ahol helyt kell állnunk. És mindenki a saját, keresztény, katolikus értékrendje szerint folytathatja megújult erővel a munkáját.
