Kispiac a Fűrészfogas alatt
Képgaléria
A Petőfi Sándor utca sarkán megbújó kispiacot minden kecskeméti ismeri. A központot átszelve gyakran csábulunk el egy zamatos nektarinra, friss eperre, dinnyére, egy- két cső kukoricára, pár szem burgonyára, répára, zellerre, mákra, paprikára… vagy akár egy csokor színpompás virágra. Legalábbis csábultunk – tudtuk meg a termelőktől.
-Évek óta egyre rosszabb a helyzet. Tavaly még csak-csak, de idén… Alig vesznek valamit. A féléves helypénzt is alig tudom így megkeresni. Jó lenne, ha itt is napi díj lenne, mint a nagy piacon. Sajnos odáig nem visz be a buszom, azért árulok itt, mert oda már nem tudom elcipelni az árumat. A rokkant nyugdíjamból alig futja a gyógyszereimre, asztmám is van, és a számlákat is fizetni kell valamiből. Sajnos azonban ez a kispiac már csak dísznek van itt, keresni nem nagyon lehet vele – tudtuk meg Marika nénitől.
-Én házi őrölt paprikát, mákot, és idényzöldségeket és gyümölcsöket árulok. Egyik büszkeségem a nagyméretű őszibarackom – az egyik „slágertermékem” volt eddig. Sajnos mostanában viszont alig vesznek itt bármit is. Pedig ebben az évben is gyönyörű, két darab majdnem egy kilogramm. Alig járnak erre az emberek, amikor meg igen, akkor is rohannak munkába, vagy munkából – mondta a szintén nyugdíjas Kati néni.
-Hirtelen özvegyültem meg nemrég, így az egész barackos a nyakamba szakadt. Még van pár évem a nyugdíjig, de mivel már a nagybani piacon sem nagyon veszik a barackot, így kénytelen vagyok eladni a földeket. Emellett krumplit, és paradicsomot is nevelgetek, de alig vesznek az emberek valamit, pedig majd’ megszólalnak, olyan szépek. A multik és a nagy bevásárlóközpontok a fogyasztói ár feléért külföldről behozatják az árujukat, teljesen ellehetetlenítve a helyzetünket. Így nem éri meg semmit sem termelni – mondta egy környékbeli baracktermelő.
