Mobiltelefonos Madonna, gépfegyveres angyalkák
Képgaléria
Az idei év egyik legnagyobb csoportos képzőművészeti kiállítása nyílik október 30-án a Cifrapalotában. Az V. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennáléra 221 alkotó adott be egy-egy munkát, a zsűri döntése alapján 127 művész alkotása lesz látható a kiállításon.
A zsűrizés egy hónappal ezelőtt volt, a kedélyek azóta lecsillapodtak, már csak elvétve érkeznek számonkérő telefonok a biennále ötletgazdájához, ifj. Gyergyádesz Lászlóhoz. A művészettörténészt azonban a korábbiak sem bizonytalanították el. Mint mondja, az elismert szakemberekből álló zsűri, a több mint kétszáz jelentkező és a beválogatott művek színvonala garantálja a biennále sikerét.
Az idei téma, az Apokalipszis, több jelentéssel bír. – A szó eredeti jelentése kinyilatkoztatás, de így nevezzük a Jelenések könyvét, amely – a Biblia többi részétől eltérően – jövendölésekkel, számmisztikával van tele, vagyis a Biblia leginkább jelképekben kódolt része. A biennáléra nem csupán illusztrációkat, a téma eddigi feldolgozásain alapuló műveket fogadtunk be, hanem olyan alkotásokat is, amelyek a saját korunkra reflektálnak, aktuális utalásokat, ha úgy tetszik, kinyilatkoztatásokat közvetítenek. Műfaji megkötöttség ezúttal sem volt. Látható lesz animációs film, objekt, táblakép, textil falikép vagy éppen videoinstalláció is, hiszen az egyik cél éppen az volt, hogy minél több műfaj és technika jelenhessen meg a kiállításon.
Látva az elhelyezésüket váró, a kiállítótérben egymás mellé sorakoztatott alkotásokat, borítékolni lehet a felemás fogadtatást. Például várhatóan megosztja majd a közönséget az a nagy festett kereszt, amelyen a töviskoszorú mellett ott lóg egy Rögtön jövök! tábla – a második eljövetelre utalva. Mint ahogy lesznek, akik felháborodnak, és lesznek, akik lelkesednek a mobiltelefonos Madonnáért és a gépfegyveres angyalkákért, illetve a magyar és egyetemes kultúrából papírhajót hajtogató installációért – „...ki viszi át fogában tartva...”
– Lehet, hogy lesznek, akik szentségtörésként fogják fel ezeket az alkotásokat – mondja a kiállítás rendezője. – Teszik ezt többek között azért, mert elfelejtik, hogy a bibliaábrázolásokban a historizálás igénye mindent elsöprő módon csak a 19. században jelent meg. Például a passiójátékokhoz évszázadokig nem használtak korhű jelmezeket, hanem egyszerűen a saját koruknak megfelelő ruhában játszották el a szenvedéstörténetet. Vagyis egészen a 19. századig az volt a jellemző, hogy a Biblia üzenetét saját korukban, saját környezetükben, saját életükre vonatkoztatva próbálták az emberek megtalálni. „Én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig” – mondja Krisztus Máté evangéliumában.
Az idei biennáléra beérkezett anyag azt mutatja, hogy egyre több olyan fiatal alkotó van, akik elég merészek ahhoz, hogy a Biblia mondanivalóját mai nyelven magyarázzák el. Az egyik festményen például egy fiatal nő bevásárlókocsit tolva váratlanul a pláza helyett egy templomban találja magát. A templom nyugati oldala felé néz, ami hagyományosan az Utolsó ítélet oldala, talán arra utalva, hogy újra meg kellene találni Istent, s vele együtt a helyünket a világban.
