Piros, a kályhás asszony
Egy hölgy kívánságlistáján általában ékszer vagy új mosogatógép szerepel. Krasnyánszky Piros viszont vizesvágóra vágyik. Ennek oka csak annyi, hogy a hölgy kályhás.
Nem állíthatjuk, hogy a cserépkályha- és kandallóépítés női munka volna. Épp ezért elég meglepő volt a hír: él a ballószögi tanyavilágban egy hölgy, aki ezzel foglalkozik. Krasnyánszky Pirost otthonában látogattuk meg. Akkor ért a másik meglepetés: a várakozásainktól eltérően nem egy nagydarab asszonyság fogadott bennünket, hanem egy rendkívül csinos, vékony – bár izmos – negyven körüli nő.
Tanyája igazi otthon, itt neveli – egyedül – nyolcéves kislányát, Laurát. Fia ugyanis már a maga életét éli, ő 21 éves. A házban minden Piros személyiségéről árulkodik. Saját maga építette a konyhabútort, festette a színes falakat, amelyeken rengeteg fotót, rajzot és feliratot helyezett el. Mindenütt gyertya ég, a lámpák meghitt félhomályt árasztanak. Rengeteg könyv van a polcokon, a kályhában pedig vidáman pattog a tűz.
– Hogy lesz egy nőből kályhás?
– Már gyerekkoromba rengeteget rajzoltam, mindig is vonzódtam a képzőművészethez, az alkotás lehetőségéhez. Viszont egy ingerszegény környezetben nőttem fel, nem kaptam támogatást. Vonz a népművészet, a régi viseletek, tárgyak. Az agyag mindig is a kedvencem volt. Ez egy tiszta anyag. Amikor munka közben tetőtől talpig beborít, akkor sem érzem magam piszkosnak. Nagyjából ilyen indokok miatt végeztem el néhány évvel ezelőtt a szakmunkásképzőt. Utána pedig volt annyi eszem, hogy felfogjam, mennyi mindent nem tudok még. Elszegődtem egy kályhásmesterhez. Tőle tanultam meg a szakmát.
– Ezek szerint a kályhaépítést sem munkának fogja fel, hanem inkább alkotásnak?
– Így van. Úgy gondolom, hogy egy élő kályhát vagy kemencét készítek el. Nemcsak az anyagot rakom bele, hanem a lelkemet is. Ez nem egyszerűen egy tisztes iparosmunka. Persze, a szabályokat be kell tartani, mert annak tökéletesen kell működnie.
– Mit szólnak, ha meglátják?
– Általában nagy a meglepetés. Idősebb, termetesebb aszszonyt várnak. Előfordult, hogy alig akartak beengedni a házba.
Piros azt vallja: a kályhának az a dolga, hogy meleget adjon, de attól még lelke van.
Piros izmain látszik, hogy ez bizony kemény munka. Volt olyan kemence, amelyhez nyolcszáz téglát tört meg. A sarat pedig kézzel gyúrja, holott a férfi kályhások gépet használnak. Épp ezért a megrendelőit előre figyelmezteti: nála minden munka tovább tart, de az tökéletes lesz. Néha bizony falat kell bontani, több tízkilós gépekkel dolgozni. Piros szerint azonban ebben semmi extra nincs. Most például egy vizesvágóra vágyik, amely megkönnyítené a munkáját. Egyelőre egyébként nem a kályhaépítésből él, ezt csak szerelemből végzi. Hamarosan azonban kiállításra készül, ahol igazi kályhaszobrokat mutat be, és utána már a megélhetését is erre alapozza.
