Meglepték 70. szülinapján Frici bácsit
Második otthonában, a Katona József Gimnázium tornacsarnokában meglepetés-bulin köszöntötték hetvenedik születésnapján Dunszt Ferencet, a kecskeméti röplabdasport atyját.
– Gratulálunk! Jól sikerült a barátok, tanítványok által szervezett meglepetés?
– Nagyon jó volt, igaz csak félig-meddig lett meglepetés. Amikor Szegeden játszott bajnokit a csapat, az ottaniak büszkén mondták nekem, hogy megyünk ám születésnapodra Fricikém… Végül százhuszonnyolcan jöttek el, az ország minden részéből érkeztek ismerősök, barátok, tanítványok. Többen nem is fértünk volna el a csarnokban.
– Meddig tartott a születésnapi buli?
– A kevésbé kitartóak úgy hajnali háromkor mentek el, de a zöme azért maradt még egy darabig. Nagyon szép, volt, nagyon meghatódtam, mindent klasszul megszerveztek a srácok.
– Hiába, egyszer hetvenéves az ember. Mi volt a születésnapi ajándék?
– Kaptam egy bőrfotelt, belehímezték a hetvenes számot, meg egy röplabdát. Azóta ebből a hatalmas székből nézem a televíziót, s ha véletlenül elalszom, akkor is nagyon kényelmes.
– Ez a bőrfotel utalás arra, hogy Frici bácsi többet pihenjen és kevesebbet foglalkozzon a röplabdával?
– Dehogy! Tudják rólam, hogy amíg mozogni tudok, a napjaim nagy részét a röplabda teszi ki. Mindenes vagyok a sportiskolában, edzések, szervezések kötik le az időmet. Este a felnőttek edzésén vagyok. Úgyhogy a bőrfotel még várhat egy ideig…
– Gondolom, kikérik a véleményét az utódok.
– Persze, kérik. De ha nem kérik, én akkor is elmondom. Az elején öt évig voltam a csapat edzője, de az élvonal követelte napi két tréninget nem vállaltam, inkább a tanári pályán maradtam a Katonában. Akkor vette át Beregszászi Szabolcs barátom az első csapatot.
– Van-e arról adat, hogy hány élvonalbeli röplabdás került ki a Dunszt-iskolából?
– Összesen huszonkét válogatott kezdte nálam a sportot. A tanítványaim közül százötven az élvonalban is bemutatkozott, azokról pedig nincs pontos adatom, akik a juniorcsapatokig vitték. Túl nagy szám lenne…
– A sok-sok évtized alatt mennyit változott a sportág?
– A napokban beszéltünk arról, hogy Konyáriékkal fémjelzett kecskeméti aranycsapatot valószínűleg legyőznék a maiak. Pedig az elődök a nemzetközi szintet képviselték, a mostaniak távol vannak ettől…
– Gondolom, a találkozón sok régi történetet felidéztek a múltból a régi barátokkal.
– Persze, nagyon sokat beszélgettünk, nosztalgiáztunk. Van az emlékek közt szép, meg természetesen kellemetlen is. De szerencsére úgy érzem, sokkal több a kellemes és a kedves, amelyekre szívesen emlékszik vissza az ember. Talán az ilyen múltba merengésre is jó lesz az ajándékba kapott bőrfotel.
