Télapó vagy Jézuska?
Télapók lepik el az óvodákat, iskolákat, bevásárlóközpontokat – ők osztogatják az ajándékot. Vajon a karácsonyit is? Vagy az a Jézuska feladata?
A gyermek első találkozása a Télapóval nagyon megható és emlékezetes pillanat. De meddig jó, ha ebben a szép álomvilágban várja az ünnepeket, és mikor jön el a pillanat, amikor rájön – vagy be kell vallanotok –, hogy ez az egész egy kis „színjáték” volt, hogy szebbé tegyétek a meghitt pillanatot? Egyáltalán be kell-e vallani vagy úgyis kiderül magától?
Félek, hogy csalódott lesz
„Ahogy közelednek az ünnepek egyre többször gondolok arra, milyen lehet a gyerekeimnek szembesülnie azzal, hogy az általunk annyit emlegetett Mikulás és Jézuska nem is létezik. Bízom benne, hogy megértik majd, mindez miattuk történt…
Emlékszem, én is nagyon sokáig hittem a csodákban, az angyalkákban és a Télapóban. Már nem tudom, milyen volt az, amikor „rájöttem”, hogy valójában a szüleim és a nagyik díszítik a fát és teszik az ajándékot az ablakba és a karácsonyfa alá. De olyan nagyon nem törhetett meg, ha én is ezt „játszom” a gyerekeimmel. Ameddig csak lehet, meghagyom őket abban a hitben, hogy a Télapó az utcán járva hozza az ajándékokat, a Jézuska pedig a kéményen mászik be.” – meséli Anna, aki hét- és négyéves fiaival izgatottan készül az ünnepekre, de fél, hogy kiderül, nincs miért hinniük a mesében.
Hazudunk, hogy boldog legyen?
A mesevilág létezése furcsa kettősséget eredményezhet a képzelet és az igazmondás mezsgyéjén. Hazudunk a csodáért, pedig a gyermekünknek megtanított első szabályok között éppen az szerepel, hogy mindig igazat kell mondani. Sokak szerint ez egy kegyes hazugság, mások szerint elítélendő dolog, hiszen pont az „veri át” a gyereket, akiben az a legjobban bízik. A gyerekek pedig bíznak bennünk, mondván, ha mi azt mondjuk, hogy a Mikulás létezik és egész évben figyeli ki viselkedik jól, ki rak rossz fát a tűzre, akkor az így is van.
Van, akinek az értékrendjébe belefér ez a hazugság, van, akiébe nem. Azt, hogy ki mit mond, mindenkinek magának kell eldönteni.
A szakember szemével
„Ahogy kollégáim többsége, úgy én magam is a mesevilág mellett tesszük le a voksunkat a realitással szemben – mondja Szabó Éva gyermekpszichológus –, mert a legtöbb gyermek, aki a képzelet kizárásával, a mesék mellőzésével nő fel, általában boldogtalan felnőtté válik. Természetesen, nem szabad általánosítani, mindenki maga dönti el, hogy szerinte mi a legjobb gyermekének. A Mikulás és a Jézuska melletti döntés javára szól, hogy hacsak egy percre is, de mi felnőttek is gyakran szeretnénk egy képzeletbeli világban élni. Miért fosztanánk meg a gyermekünket ettől?”
A hozott szokások dominálnak
Mindenkire, így bizonyára rád is hatással van az a közeg és ünneplési mód, amiben felnőttél. Életed során egyaránt láttál már jó és rossz példát, a te döntésed, hogy melyiket követed a családodban.
„A mi családunkban is a Jézuska hozta az ajándékokat, épp úgy, ahogy a férjem családjában is. Mi is ezt a példát követjük gyermekeinkkel. Igaz, hogy a tévé- és mozifilmek bezavarnak, mert ott a Télapó hozza a karácsonyi ajándékot is, de ezt meg tudjuk magyarázni a gyermekeinknek. Közösen díszítjük a fenyőfát, az ajándékok pedig valamilyen „csoda” folytán kerülnek a fa alá. Leírhatatlan az az öröm, amit ilyenkor az arcukon látok.” – meséli Timi a hétéves Márkó és az ötéves Luca anyukája.
Levél a Jézuskának
A legtöbb családban az a „szokás”, hogy a gyerekek levelet írnak a Mikulásnak és a Jézuskának. Amíg nem tudnak írni, természetesen a szülőnek diktálják le a listát, amiből majd választhat az ajándékhozó. Ha ti is írtok ilyen listát, érdemes a végét kiegészítened azzal, hogyan viselkedett a gyermeked. Ez azért is nagyon fontos, mert a kicsit ilyenkor megerősítheted abban, hogy a Jézuska valóban „látja” a viselt dolgait.
Ki miben hisz és meddig?
Nehéz lenne kijelenteni, hogy van egy olyan életkor a gyerekeknél, ami után már nem hisznek a mesében, így a Mikulásban és a Jézuskában sem. Minden gyerek más, ahogy az otthonról hozott példák is. Mindegyiküknek meg kell adni az esélyt, hogy maga döntse el, mikortól lép át a képzelet világából a valóságba. Miért ne lehetne hinni egy kedves teremtményben, amit még sosem láttunk?
A különböző vallások is bezavarhatnak
Ahány kultúra, annyiféle szokás, tisztelet (néha ellenszenv) övezi a karácsonyi ünnepeket. A legtöbb vallásnál ünnepelnek, ha nem is akkor, és azt, amit a keresztények. De van kimondottan ünnepellenes szemlélet is, melyben sem a karácsonyt, sem új évet nem ünneplik. A legrosszabb, hogy ezek a gyerekek nem tudják (akarják) magukban tartani azt, amit otthon hallanak, és a többi kis pajtásuk örömét is elrontják azzal a mondattal, hogy „a karácsony hülyeség”. Ezt nagyon a többi gyereknek kezelni és feldolgozni, de ha egy biztos szülői háttérrel megerősítitek abban, hogy higgyen az angyalok és a többi segítő létezésében, akkor senki nem veheti el tőle az illúzióit és a boldogságát.
Hogy mondd meg, nem is létezik?
A gyermekeknek szükségük van varázslatra, csodákra – ez az érzés teszi még különlegesebbé számukra a karácsonyt a többi ünnepnél. Természetesen mesék nélkül is díszbe öltöztethetjük a szívünket, de az a hangulat sokak szerint nem olyan meghitt és örömteli.
Télapó, Mikulás és Jézuska…. Nem kell megmondani, hogy nem is létezik, a gyermek évről-évre fejlődik, kinyílik az értelme, és szép lassan magától jön rá, hogy mi is a „történet” lényege: a szeretet és az ajándékozás művészete.
„Én tavaly mondtam el a lányomnak (akkor volt 8 éves), hogy nem a Jézuska hozza a karácsonyi ajándékot. – meséli Tünde. – Kriszti már előtte is többször rákérdezett, valóban létezik-e, de mindig meg tudtam győzni. Tavaly azonban úgy éreztem, elég nagy már ahhoz, hogy megtudja az igazságot. Tévedtem, mert nagyon megrázta a dolog. Ma már úgy látom, várnom kellett volna vele.”
Ajándék itt is, ott is
A csoki mikulások és egyéb ajándékok természetesen kétkedést indíthatnak el a gyerekekben, de mint annyi minden, ez is kimagyarázható: „Vannak olyan emberek, akik nem hisznek a Télapóban és a Jézuskában, ezért ők maguknak vásárolnak ajándékot.”
Akkor is megőrizhető a láthatatlan ajándékhozós illúzió, ha a nagyszülőkkel közösen ünnepeltek. Meglepetésként épp úgy el lehet rejteni a felnőttek egymásnak szánt ajándékát, mint a gyerekekét.
Ha külön-külön ünnepeltek, akkor jöhet a „Képzeld, nálunk is járt a Jézuska, és itt is hagyott neked ajándékot… olyan nehéz volt a zsákja, hogy nem tudta tovább cipelni” magyarázat, ami teljesen logikus és hihető a gyermek számára.
Hinni jó!
Ha jobban belegondolunk, ha mi szülők ajándékoznánk, kicsit furcsa lenne kimagyarázni, miért is kapják meg a vágyva várt ajándékot, ha az előző napokban „összebalhéztak” velünk… Arról nem is beszélve, hogy a mai \"überajándékos\" világban (ontják a tévéreklámok a drágábbnál drágább, sokszor csak porfogónak jó játékokat) nem minden családban jut több tízezer forint karácsonyi ajándékra. (És nem is feltétlenül szükséges.) Így, ha a gyermek nem kapta meg a hőn vágyott ajándékot, nem a szüleit okolja, hiszen nem tőlük kapta…
