Karácsonyi beszélgetés dr. Bábel Balázs Kalocsa-Kecskeméti érsekkel, metropolitával
Képgaléria
A karácsonyi marketing, a bevásárlási láz, az ajándék őrület napjaiban az emberek elfelejtik: mi az ünnep lényege? Milyen eseményre emlékezünk? Ki volt a betlehemi kisded? Az Egyház az adventi rorátékkal; az éjféli mise szent várakozásával, örömével és a szent liturgiával meggyőzően hirdeti: Júdeában egykoron az emberiség sorsát alapvetően megváltoztató esemény történt. Dr. Bábel Balázs érsek, metropolita karácsonykor egy mozgalmas evangelizációs körút summázatával erősíti majd a hívek szent reményét. Ne féljetek! Jézus velünk van!
- Értékelhető már a jubileumi misszió hatása? - kérdeztem az egyházmegye első papjától.
- Nem mérhető azonnal és műszerekkel sem. Jézus mondja: menjetek el az egész világra, hirdessétek az Evangéliumot. Tanítsátok meg az embereket mindannak megtartására, amit én mondtam nektek. Az emberek elfáradnak, kifakulnak az eszmék, új kérdésekre új válaszokat kell adni. Én azt gondolom, hogy ami történt, jó hatásfokú volt, nagyon sok embert megmozgatott.
- Ilyenkor a főpap alapvetően ajándékvivő; a liturgiával, a tanítással, a lelkesítő homíliával gazdagítja a vendéglátókat.
- Ez igaz. Viszont ez a misszió sokat adott nekem is. A visszajelzések, levelek, telefonhívások mind azt bizonyítják, hogy minden – világias-üzletszerű - ráhatás, presszió ellenére is az emberek sokasága meg akar maradni a Krisztus-követés-keresés göröngyös, kátyús útján. Tízezrek éreznek rá, hogy milyen maradó értékeket kínál az Egyház. Nekem már az is jólesett, ha egy tartalmas, mozgalmas nap délutánján azt mondták a hívek, hogy jó volt kikapcsolódniuk, megnyugodniuk, mert öröm árasztotta el a lelküket, nemesítő volt számukra a meghívott Lélek jelenléte. Az egyik helyen, ahol templomi jubileum is volt, a barátságról beszéltem. Szent Terézt idézve. Azt kívántam, kértem, hogy az egyházközségben minél több olyan ember éljen, aki a másiknak, sokaknak a barátja, segítője. Igen időszerű és mélyen evangéliumi gondolat ez, egy olyan világban, ahol szinte csak pillanatnyi érdekek vannak, amelyek persze szétfoszlanak abban a pillanatban, amint ez a viszony feloldódik. Örültem, hogy értették és köszönték a tanítást. Haza vitték a példa igazát és hirdetik a rájuk bízottak körében.
- 2009 nehéz év volt. A magyar gazdaság is megroppant. Sok száz ezer egzisztencia került veszélybe. Egy Krisztusi, evangéliumi, lelki szervezet, mint az Egyház, milyen évre tekinthet vissza?
- Nálunk a beérkezés szinte azonos az elindulással. Tehát folyamatokról beszélhetünk. Már megindult a közösségekben és hivatalainkban is a feldolgozó munka, szeretnénk összegyűjteni az eredményeket, a tanulságokat, a szellemi-lelki summázatát ennek az egy éves missziónak is. Fiatal papok körében feltettem a kérdést, hogy mit csináljunk majd jövőre? Az egyik viccesen megjegyezte, hogy most pihenjünk. Ebben az évben volt már annyi minden. Gondoljunk arra, hogy Jézus azt mondja: az én Atyám szüntelenül munkálkodik. Örök dinamizmussal tartja fenn és kormányozza a világot. Nekünk sem lehet lustálkodni. Személyes elkötelezettséggel keresni kell a missziónak, az evangelizációnak új és újabb útjait. Amíg bírom, teszem a dolgom. Hiszen ha nem tenném, vádolna a lelkiismeret….
- Ezek szerint Ön nem hisz a világvégét hirdetőknek, a romlás prédikátorainak?
- A hit nem jelent hurráoptimizmust. Az Úrjézus is találkozott gonddal, bajjal. Tudjuk, hogy volt, amikor folyt a könnye. Sírt. Mert előre látta Jeruzsálem pusztulását. A mi sorsunk lehet, hogy drámai, de nem tragikus. Ismerjük a feszültségeket, az üldöztetést, a konfliktusok, a viszályok nehézségeit, de meggyőződésünk, hogy a végkifejlet mindig Isten kezében van. A tragédia mesterei azt hirdetik, az élet zsákutca. Mi azt valljuk, hogy a kereszthordozás, a megpróbáltatás, ugyanúgy, mint az öröm, elhagyhatatlan része az életünknek. A földi lét viszont csak a kifutópálya egy szakasza. Célra tart, Isten kezében összpontosul a világ és az egyház sorsa is. Ebben biztosak vagyunk. A jövőt nem ismerjük, de a jövő Urát igen…..
- Miben lesz más ez a jubileumi karácsony, mint a többi?
- Szerencsére nincs rendkívüli feladatom, építhetjük a hagyományokat. Itt lesznek a diakónus jelöltek. Öt fiatalt szentelek majd az ünnepen. Most kivételesen, karácsony másnapján, a délelőtt 11 órakor kezdődő szentmisén.
- Tehát Kalocsán ünnepel…
- … itt is. Kecskeméten 27-én én mondom majd a búcsúi szentmisét a Széchenyivárosi templomban, utána a Barátoknál megáldom 2009. legjobb borait és pálinkáit és az italok termelőit – Szent János hagyománya szerint. Aztán magam is osztom a meleg ételt Karol Wojtyla megterített asztalánál a város főterén, testvériségben az éhes, fagyoskodó szegényekkel. Remélem, hogy Gyónba, a szüleimhez is eljutok, mert a Kisjézus édesanyám és apám társaságában is vár rám. Megragadva a Petőfi Népe nyilvánosságát kívánok minden kedves olvasójuknak kegyelmekben gazdag ünnepeket és egy szebb, lelkiekben is gazdagabb új esztendőt…
Farkas P. József
