A Wojtyla Ház költője vallott életéről a Petőfi Népében
Képgaléria
Büszkén jelenthetjük Kedves Olvasóinknak, hogy a Petőfi Népe (Bács-Kiskun napilapja) terjedelmes interjút közölt Oskolás Jánossal, a Wojtyla Ház könyvkiadó nemrég megjelent kötetének szerzőjével.
A Rákász Judit által jegyzett beszélgetésből megtudhattuk, hogy Oskolás úr sokat köszönhet a magyar Kékkereszt Egyesületnek, ahol az alkohol rabságában szenvedőket segítik, gyógyítják speciális terápiával.
„- Kedvesen fogadtak, pedig igencsak toprongyos voltam – meséli tovább talpra állásának történetét Oskolás János.
– Megfogott a szeretetteljes légkör, meg is fogadtam, hogy legközelebb kimosakodva jövök. Úgy is lett: nem voltam teljesen józan, de tiszta ruhában mentem.
János kálváriája tizenévesen kezdődött. – tudjuk meg a laptól - Autószerelőnek készült, és gyorsan megtanulta az idősebb kollégáktól, hogy jobban megy a munka egy-két felessel. Aztán az egy-kettőből négy-öt és még több lett. A műhelybe érkező sofőrök tudták, hogy gyorsabban kész a kocsi, ha egy-egy üveg alkoholt felejtenek az ülésen. Az ivás tönkretette az egészségét, megszakadtak családi és baráti kapcsolatai, elveszítette munkahelyét. A Kékkereszt segítsége az utolsó pillanatban jött.
– Nem tudtam hangosan imádkozni, de a Kékkeresztben énekelt dalokban magamra ismertem – teszi hozzá. – Makkai László és Nemesvári József látta rajtam, hogy megfogott, amit hallok. Megkérdezték, nincs-e kedvem abbahagyni az ivást. Hogyne lenne?! Minden vágyam az!
A Kékkereszt Egyesület segítségével János elutazhatott két hétre az egyesület dömösi központjába, elvonókúrára.
– Úgy döntöttem, hogy az utolsó nap még iszom. A vasútállomáson megvett 5 doboz sör Ceglédig sem volt elég. A Nyugatiban vettem bort, az Árpád hídnál elfogyott. Még vettem bort, aztán a dömösi kocsmában ráittam még egy deci finn vodkát. El lehet képzelni, milyen állapotban voltam. A testvérek mégis azt mondták: „Már vártunk, János, gyere be!” Ez történt 2002. február 9-én déli negyed 1-kor. Azóta nem volt a számban alkohol.”
Oskolás két kötetes költő, aki már a harmadik gyűjteményes összeállításán dolgozik.
„– Bármilyen rossz kedvem van, a versek felüdítenek, és általuk másokat is felüdíthetek. Szívből jön, a lélek által. Első versem a Szerető Uram című volt. Annak kapcsán ismerkedhettem meg Holczer József piarista atyával, aki sok versemet kijavította, az egyiket meg is zenésítette. Általában kéthetente találkozunk, beszélgetünk a versekről. Sokat jelentenek ezek a beszélgetések, ahogy a Kékkereszt találkozói is.
János első kötetének terve azután valósulhatott meg, hogy díjat nyert Szentlélek madarai című versével. Komoly összefogás alakult ki annak érdekében, hogy a Nagy mélység című kötet nyomdába kerülhessen. A második kötet már a Wojtyla Könyvek sorozatban jelent meg, és hamarosan összeáll a harmadik is.”
Oskolás János gyakran szerepel a költeményeivel a Porta Egyesület és a Wojtyla Ház rendezvényein. Alkotásaival mindig nagy sikert arat!
Szívből gratulálunk Oskolás Úrnak a szép vallomáshoz, az életmód-változás sikeréhez, és reméljük, hogy életével együtt kiteljesül költői munkássága is, és még nagyon sok szép verset olvashatunk tőle: kötetekben, újságokban, folyóiratokban. A Wojtyla Ház mindenképpen büszke arra, hogy második verses kötet mi segítségünkkel, gondoskodásunkkal került napvilágra a versszerető emberek nagy örömére.
