A kutya a gyilkos, vagy a felelőtlenség?
A bulvár szereti felfújni a tragédiát – mondták sokan, amikor Kelemen Annácska vad kutyájának támadásairól olvastak lépten-nyomon. Aztán döbbenettől borzongva nézik a sokkoló képsorokat szétmarcangolt kezű, arcú áldozatokról. A legijesztőbb azonban az, amikor a kutya gyilkossá válik, halált okoz. Mint legutóbb, amikor két kislányt támadott meg a család kutyája, és a nagyobbikat olyan súlyosan, hogy belehalt a sérüléseibe. És esélye nem volt a menekülésre.
Miközben könyvtárnyi történetet lehetne összegyűjteni a kutyahűségről, szolgálatkészségről, a négylábúak életmentő hősiességéről - majd’ ugyanennyi adat és történet kerekedne abból is, ha mindenki elmondaná az őt ért, vagy környezetében előfordult támadásokat. Magyarországon mintegy két millió kutya él, és évente csaknem ötezer veszélyes kutyaharapást regisztrálnak, azaz ennyi esetben fordulnak orvoshoz az áldozatok, akik közül több százan válnak nyomorékká, szenvednek nyolc napon túli sérüléseket, esetleg meg is halnak, mert a kutya – kutya akar lenni. A szomorú statisztika szerint minden évre jut legalább két halálos áldozat is.
Hogy mi történt a tragikus gyermekbaleset előtt, azt a rendőrség próbálja felderíteni. Ami tény, hogy a felügyelet nélkül maradt kutya rátámadt a felügyelet nélkül maradt gyerekekre. Nem tudni, ha a szülők otthon vannak, mennyire lehet megelőzni a tragédiát. Hogy a bevadult kutyákat meg tudta volna fékezni a mama, vagy ő is az áldozatok sorát gyarapította volna.
A nyolcéves kislányt szétmarcangoló kutyát azonnal kivégezték. Mert a halálbüntetést csak az embereknél törölték el a jogtudósok. Pedig valószínű, hogy ő csak az ösztönei szerint, kutyamódon viselkedett. Olyat tett, ami emberi mércével mérve bűn. A kutyavilágban az agresszió természetes. Aligha ő tehet róla, hogy gazdái nem ismerték a tulajdonságait, reakcióit, nem foglalkoztak vele kellőképpen. Az a harcikutya alighanem a saját törvényei szerint viselkedett.
Nehéz beleélni magunkat egy kutya lelkivilágába, amikor még az embertársainkat se nagyon értjük meg, hiszen egyre kevesebb idő van az egymásra figyelésre, egyre kisebb a tolerancia. Igen, a kutya, csak kutyaként tud viselkedni. A gazdájának kellene emberül.
Ugyanis nagyon valószínű, hogy az ilyen baleseteknél az állat a hibás. Az a gazda is felelős, aki nem ismeri az általa nevelt állat személyiségét. A kutya tartása – még a veszélytelennek ismert ölebeké is - figyelmet igényel. Hiszen támadott már meg csecsemőt féltékenységből ártatlannak vélt kinai pincsi is. A veszélyesség tehát egyrészt nem fajtafüggő, másrészt nem valamiféle statikus állapot, hanem a történések függvénye.
Dr. Böő István állatorvos, szakíró szerint a szaporodó kutyatámadások ügyében széleskörű egyéni vagy inkább társadalmi védekezésre van szükség, melynek módozatait, eszközeit feltárni többek között az ismeretterjesztés feladata lenne. Hogy ne csak a szakemberek ismerjék például, melyek a veszélyes kutyamagatartás külső jelei, hogy öröklődik-e a kutya magatartászavara, vagy hogy mik azok a kedvezőtlen környezeti feltételek, amelyek között a kutyák folyamatosan fenyegetett helyzetben érzik magukat, s az állandó stressz mintegy védekezési agressziót vált ki belőlük. Érdemes volna mind szélesebb körben megismertetni, mire számíthatunk, ha behatolunk egy kutya felségterületére, miért nem szabad elfutni a támadó kutya elől.. Már csak önvédelemből is meg kellene tehát egy kicsit „kutyául” tanulni a kutyát nem tartóknak is!
Az etimológusok, kutyakiképzők és egyéb szakemberek könyvtárnyi okos tanáccsal látják el a gazdákat, a leendő és már aktív kutyatulajdonosokat. Ismertetik a fajta jellegzetességeit, a vérmérséklet, szófogadás, gondozási igény és egyéb szempontok alapján. Mai rohanó világunkban a legtöbb embernek a párjára, önmagára, a gyermekeire sincs elég ideje, hát még egy vad négylábú szakavatott nevelésére. Vagy ha ideje van, épp ő neveli arra a kutyáját, hogy fegyverként használhassa. Hogy félelmet kelthessen vele. S nem gondol arra, hogy a fegyver, avatatlan kezekben halált okozhat. (Szép számmal hallottunk már gondatlanul kezelt lőfegyver miatti halálesetet is… Elég, ha szegény Jimmyre gondolunk…) A kutya veszélyesebb, mint a betárazott pisztoly. Mert érzelmei vannak. Épp úgy lehet féltékeny, mint mi emberek. Csak épp másképp mutatja ki az érzéseit. (Azaz, hogy ezt se mondanám. Hiszen hány ember ölt már féltékenységből?...) Hát igen. Olyan világban élünk, amikor már az emberek is egyre inkább elvadulnak, amikor az érzéseiket, haragjukat, sértettségüket, a másik iránti ellenszenvüket agresszióval vezetik le. Régen Lessie-t, azaz skót juhászt vettek a megható film nyomán a nézők, és pulit a Bogáncs izgalmas történeteit látva. Ma viszont egyre vadabb harci ebeket, mert a tévékben a megható állatfilmeket felváltotta a vad thriller.
Az agresszió egyre nagyobb teret hódít, egyre természetesebbé válik az ököljog, amikor már nemcsak a külföldi iskolákban lövöldöznek a gyerekek, hanem a hazai egyetemeken is, amikor sokan azért tartanak harci kutyát, hogy azzal ijesztgessék utált szomszédaikat, vagy vélt ellenségeiket, riválisaikat, és saját gyengeségüket a kutyájukkal próbálják kiegyenlíteni. Nem gondolnak arra, hogy az a kutya – ha nem szakszerűen bánnak vele – bizony a gazdájával szemben is vad lesz és félelmetes… - ilyen helyzetben elgondolkodtató, hogy elegendő-e, ha az agresszív kutyát azonnal kivégzik. A gazdát megbüntetik. De vajon nincs szükség valami másra is?
