Magyarországi emlékeiről vall Joanna Stempinska, a távozó lengyel nagykövet
„A civil kapcsolatok jól fejlődtek az utóbbi időkben, s politikai szinten is nagyon sok a közös érdek. Országainknak közben meg kellett tanulni, hogyan kell és lehet EU-tagként a saját érdekeit védenie” – hangsúlyozta a MNO riporterének nyilatkozva Lengyelország távozó budapesti nagykövete, Joanna Stempinska, aki négyévi munka után tért haza Varsóba. A neves diplomatát többször üdvözülhettük Kecskeméten is. Itt járt az adventi ételosztásokon, tevékeny részese volt a szegények szolgálatának. Beszédet mondott a Karol Wojtyla Barátság Központ avatásán is. Szerettük, tiszteltük - szerette a városunkat! Reméljük, hogy távozásával ez a kapcsolat nem szakad meg....
Nagykövet asszony, az elmúlt években nem segítette a két ország kapcsolatainak erősítését, hogy Varsóban és Budapesten eltérő irányzatú kormányok voltak s vannak hatalmon. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy itthon több külpolitikai kérdés is erős belpolitikai felhangot kapott. Azonban míg a nagypolitika szintjén néha-néha hűvösebbé vált a viszony, addig a társadalmak mintha még közelebb kerültek volna egymáshoz. A húsz évvel ezelőtti erőteljes nyugat felé fordulás után mintha egyre jobban figyelnénk egymásra is. Mi lehet a magyar–lengyel barátság XXI. századi tartalma?
– Megbízatásom négy éve, az EU-csatlakozáskor kezdődött. Országainknak ekkor meg kellett tanulni, hogyan kell és lehet EU-tagként a saját érdekeit védenie. Természetes, hogy ebben néha közösek az érdekeink, néha pedig eltérnek, az egyes kormányok öszszetételétől függetlenül. Azt tapasztaltam, hogy egyre több a közös téma. Ilyen volt a klímacsomag tárgyalása, és ilyen lesz, reményeim szerint, amikor az új költségvetésről tárgyal majd az EU. Sok lehetőség rejlik az energiabiztonságban. Remélem, sikerül majd az észak–dél irányt is erősíteni, nem beszélve az infrastruktúrafejlesztésről. Az általam felsorolt témákból látható, bőven lesz munka a jövőben is.
– A jövőbeli együttműködés egyik alapja továbbra is a sok tekintetben közös múlt. Ennek kapcsán három nagy évfordulóra – 1848, 1939, 1956 – is emlékeztünk az utóbbi négy évben. Miként látja, mennyit tudnak az új generációk közös történelmünkről?
– Sajnos, nem túl sokat, pedig a közös múlt valóban a lengyel– magyar barátság egyik alapköve. Ezért igyekeztem budapesti munkám idején programokat és kiállításokat szervezni, új könyveket támogatni, hogy az új generáció is tudjon a múltunkról. Fontos lenne például, hogy a történelemórákon is tanuljanak erről. Ezért volt kiemelt jelentőségű például a lengyel év kezdeményezés, amelyet 2009-ben szervezett Csongrád megyében a megyei vezetés. Több iskolában kiállítást mutattak be a lengyel–magyar kapcsolatokról, és a történelemtanárok megkapták a lengyel–magyar történelmi olvasókönyvet. Szerintem érdemes lenne folytatni ezt a programot. Nagyon szép visszhangja volt még a lengyel szeptembernek, amikor a hetvenedik évfordulóját ünnepeltük annak, hogy a magyar nép befogadta a második világháborús lengyel menekülteket. Annyian részt vettek ebben, olyan sokan segítettek nekünk, több levéltári anyagot is sikerült megkapnunk, ezért nagyon boldog vagyok. A végén sikerült létrehozni egy internetes oldalt (www.lengyelszeptember.hu), ahol a fiatalok is elolvashatják és megismerhetik a közös múltunk legmegrendítőbb pillanatait.
– A két nép összetartozása a nehéz időkben is kiállta a próbát, s ha a kelleténél talán lassabban is, de mára elkopott a Kádár-korszak végén a magyar társadalomba beleégetett, a „dologtalan, rebellis lengyelekről” a rendszer által tudatosított kép. Ma ráadásul már a két ország gazdaságának trendjeit nézve is fordított a helyzet. Míg Magyarország mély válságot él át, addig Lengyelország az idén az Európai Unió egyetlen növekedést felmutató országa. Mi a lengyel siker titka?
– Azt hiszem, a kérdésében ott van a válasz. Más volt a helyzet országainkban a nyolcvanas években, másképp történt a rendszerváltás, és másképp történt a privatizáció, a gazdasági reformok bevezetése. A Balcerowicz-féle reformok igazi sokkterápiát jelentettek a lengyel társadalomnak, de mégis lefektettek egy olyan alapot, amelyre támaszkodva az utóbbi húsz évben minden kormány, függetlenül attól, hogy bal- vagy jobboldali, továbbvihette a gazdasági reformokat. A Jerzy Buzek vezette jobboldali kormány több reformot vezetett be, amelyek szintén elég fájdalmasak voltak, magasra szökött a munkanélküliek száma, de közben az emberek megtanulták a piacgazdaság törvényeit, sokan vállalkozók lettek. Ma például elég magas a női vállalkozók száma, ami azért történt, mert a nők voltak az elsők, akik munka nélkül maradtak. Ez még az uniós csatlakozás előtt megtörtént, így amikor már teljesen szabad lett a piac, és új lehetőségek nyíltak, az EU-csatlakozáskor a lengyel vállalkozók fel voltak készülve a kihívásokra.
– A felsőszintű politikai kapcsolatok hőfoka mindig segíti a civil szférában is a közeledést, újabb és újabb tartalmat adhat e viszonynak is. Milyen kérdésekben tudja elképzelni a jelenleginél szorosabb együttműködést?
– A civil kapcsolatok elég jól fejlődtek az utóbbi időkben. Sokat segítettek a testvérvárosi kapcsolatok, de a visegrádi együttműködés is. Érdemes lenne erősíteni a szakértői párbeszédet több területen is. Nemcsak a jelenkori problémákról, de a jövő kérdéseiről is, mint például a globalizáció, a klíma-, az energiabiztonság, illetve a régiónkban rejlő lehetőségek és kihívások terén.
– Visegrádot sokan temetik. Nem mindenki nézi jó szemmel a regionális lobbit még az EU-ban sem, nem beszélve más hatalmakról. A térség egyes országai közti feszültség sem segíti a közös gondolkodást, a hatékony közös fellépést. Milyen esélyt lát a jövőben a V4-ek együttműködésére? Melyek lehetnek azok a kérdések, amelyekben össze kell, s össze is tudunk fogni?
– A visegrádi együttműködést alapvető értéknek tartom. Hiszek benne, hogy ez így marad a jövőben is. Persze, akadnak néha problémák, de valójában azt tapasztaltuk, hogy ezek nem befolyásolták az együttműködést azokon a területeken, ahol közösek az érdekek. Nyilván azt is meg kell tanulni, hogyan lehet és kell egyes problémákat csendesen, a tárgyalóasztal mellett megoldani. Nagyon fontos szerepet játszik ebben a Visegrádi Alap, amely nélkülözhetetlen a civil kapcsolatok erősítésében.
– Nagykövet asszony, ön jól ismeri Magyarországot. Egykor itt tanult egyetemen, s most diplomataként tért vissza ide. Milyen új tapasztalatokkal tér most haza?
– Magyarország gyönyörű és gazdag ország, híres irodalommal, művészettel, számtalan Nobel-díjassal, és világszerte ismert kiváló szereplővel. Fantasztikus emberek élnek itt, de néha úgy érzem, a múlt túlságosan befolyásolja a jelent, valamint elég gyakran hallottam, hogy Magyarország kicsi ország. Holott európai viszonylatban éppen hogy közepes, és ugyanolyan fontos szerepe lehet, mint például ma Portugáliának, Dániának vagy Hollandiának. Ezt is kívánom a magyaroknak és Magyarországnak. És nagyon köszönöm az önök lapjának, a Magyar Nemzetnek, hogy ennyit segített a munkám során, és annyit publikált a lengyel–magyar kapcsolatokról, történelemről és a jelenkori lengyel ügyekről.