Napi evangélium - „Akinek füle van a hallásra, hallja meg!”
2010. január 28. – Csütörtök
Egy alkalommal Jézus így beszélt hallgatóihoz: „Vajon azért gyújtanak-e lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék? Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; és semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!” Majd így folytatta: „Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá. Mert akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”
Mk 4,21-25
Elmélkedés:
Jézus az isteni tanítást hozta el nekünk, embereknek, hogy megvilágosodjunk az igazság által, s eljussunk a hitre. Azok a csodák, amikor Jézus vakoknak adja vissza a látás képességét, nagyon fontosak, mert nem csak arról van szó bennük, hogy Jézus gyógyító cselekedete következtében testi betegségük elmúlik, hanem ezen személyek értelme és szívük is megnyílik a hit számára. A hit fényét, amelyet mindannyian Istentől kapunk, nem szabad elrejtenünk, hanem mások számára is fel kell mutatnunk, mert ezt jelenti a keresztény tanúságtétel. Mivel a krisztusi tanítás az üdvösség szempontjából elengedhetetlen számunkra, nekünk is gondoskodnunk kell terjedéséről.
(Horváth István Sándor)