Im memoriam Szilágyi Gábor (1926-2007)
Kiváló művészt veszítettünk el, aki csaknem 60 éves volt, amikor érett festőként zománcozni kezdett Kecskeméten a Zománcművészeti Alkotóműhelyben. Nem eredménytelenül: érzékeny vaslemezein képes volt a közép-európai (vajdasági) belső (emberi és külső (valóságos) hadszíntér drámai megjelenítésére. Bekapcsolódott Kecskemét képzőművészeti életébe azáltal is, hogy szinte élete végéig visszajárt Kecskemétre az Alkotóház vendégeként. A Porta Egyesület tisztelete jeléül Gyergyádesz László zománctelep vezető és Dr. Fekete László alkotóház vezető emlékezését adja közre.
Szabadkáról szervezte a jugoszláviai alkotótelepeket és a modern galériát értékes gyűjteményével. A 60-as évektől fogalom volt hazájában és külföldön is az általa alapított Likovni susret, azaz Képzőművészeti Találkozó, melyen keresztül hidat vert a különböző népek képzőművészeinek úgy Jugoszláviában, mint más országokban a szakmai alkotómunkára. Rendszerváltás előtt ő maga volt a híd Vajdaság és Bács-Kiskun Megye, illetve Jugoszlávia és Magyarország képzőművészeti kapcsolataiban.
Amikor művészeti, szervezői tevékenységéért díjat ajánlottak fel neki, azzal hárította el: ha a művészetemet akarjátok elismerni, akkor készen állok. A Likovni Susret nagy fehér falára minden művész felírta nevét, kivéve őt, mert magáról csak annyit mondott, én itt vagyok. És itthon volt Kecskeméten is. Fogjuk meg egymás kezét és együtt írjuk fel szeretetünk nagy fehér falára: Szilágyi Gábor jó ember és jó művész voltál. Isten veled.
