A Homokhátság társadalmi problémává nőtt

Évtizedek óta beszélünk róla, vitatjuk, keressük a megoldásokat, de lényegében soha nem fektettünk bele jelentős erőforrásokat, mert nem éreztük mindennapjainkon a gondok jelentőségét. A Duna-Tisza köze vízszintjének rohamos csökkenése azonban, mára társadalmi jelentőségű problémát jelent, ezt a MTA Regionális Kutatások Központjának Alföldi Tudományos Intézete is igazolta múlt évi kérdőíves felmérésével. Az itt élőket aggasztja a jelenség és megoldást várnak, nem pedig tanulmányokat. A felmérést megrendelő Dél-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács társelnökét, dr. Balogh Lászlót kérdeztük az elveszett évekről, a segítség és a gyakorlati lépések lehetőségéről.

Sok időt veszítettünk

- Hová lett az elmúlt három évtized, amely alatt a Homokhátság problémájával foglalkoztak az illetékesek? Hiszen nem történt lényeges előrelépés.

- Nekem, akinek a közéleti pályafutása egészét érinti a Homokhátság kérdésköre, nem elveszett évtizedeket jelent, hiszen értékes, konszenzust és megoldást kereső partnerekre találtam ezen a területen, mind szakmai, mind politikai szempontból. Nekünk, akiknek szülőföldünk ez a homokháti vidék, egyértelmű, hogy szeretnénk végleges gyakorlati megoldást találni a vízmegtartásra és a vízpótlásra, szeretnének újra látni gyermekkorunk vizes élőhelyeit és a gazdálkodóknak hasznot hozó földeket. Akiknek ez nem olyan fontos, azok természetesen csak a gazdasági mutatókat nézik és messzebb élnek ettől a vidéktől. Nem ismerik az itt élők gondjait és mindennapjait, nem tudják milyen érzés az, amikor a fúrott kútból hetekig nem jön a víz, mert eltűnt a talajvíz, az általuk ültetett és nevelt növényvilág pedig, a szemük láttára pusztul el. Ez a halogató szemlélet egyébként, minden környezetvédelmi problémával így van a világon. A döntéshozók azt mondják, nem eszik olyan forrón a kását, akiket pedig érint, azt hajtogatják: már a huszonnegyedik órában vagyunk.

- Ön szerint hányadik órában tart ma a Homokhátság?

- A legobjektívabban is azt tudom mondani: sok időt veszítettünk, és a jelenleg meginduló programok sem fogják már visszahozni - vagy talán nagyon hosszú idő után - a Homokhátra az elvándorolt családokat és a termelőket. Határozott véleményem, hogy lépni, cselekedni kell, hogy mihamarabb látszódjanak az első, példamutató eredmények, amely másokat is az együttműködésre, az összefogásra, az együtt tervezésre és a pályázásra sarkall majd. Ezen a vidéken ugyanis csak így, együttes erővel lehet megélni, eredményeket elérni.

Kitörési pontok

- A megszorítások időszakát éljük, miként találtak kitörési pontot ezen a területen?

- A Tisza áradásaiból adódó sürgős beruházások (Vásárhelyi-terv), a gazdasági válság okán a szaktárcák ellenállása, valamint Brüsszel megtérülést feszegető szemlélete miatt a nagy, komplex homokháti program megvalósítására nem maradt fedezet. Annak ellenére sem, hogy az elmúlt évek kormányhatározataiban rendre szerepelt a problémakör. A jelenlegi megoldás egy több éves, kisebb projekt összekapcsolásából áll. Úgymond szigetek ezek, amelyek közös kapcsolódási pontja a szárazság, illetve az éltető víz előteremtése.

- A kormányprogramból jelenleg mennyi jut a Homokhátságra?

- A jelenleg működő Közép-homokhátsági mintaprogram jóvoltából, legalább a dunavölgyi csatornából a Kolon-tóig elvezethetik a vizet. A tervek szerint évente 2-3 millió köbméter lehet majd így a térségbe juttatni. Ezen belül Fülöpszállás környékén létrehoznak egy 220 hektár nagyságú vízpihentető helyet, ami természetvédelmi célokat szolgál, és körülbelül ötezer hektár földterület válik öntözhetővé. A programra öt és félmilliárd forintot ad az állam.

DARF-projektek

- Ami ezen felül történik azt mind a Dél-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács vállalta fel?

- Igen, hiszen a területünket érinti a probléma, ezt ismerik a legjobban a tanács tagjai. Ennek értelmében a DARFT kiemelt programjából 700 millió forint jut Mórahalom vízgondjainak a megoldására, míg a maradék a megyében a Duna mentén használható fel. Az egyik ilyen projekt a solti árapasztó rendszer fejlesztése. Itt három csatorna medrét kotorják ki, melynek következtében a rendszer vízbefogadási teljesítménye a jelenlegi háromszorosa lesz, továbbá a Duna mentén kialakítanak egy négy kilométernyi hosszúságú nyári gátrendszert is. A másik projektet Mátételkén valósítják meg. A falu határában a környékbeli vízfolyásokat egy tározóban gyűjtik össze. Ezzel a módszerrel, csaknem egymillió köbméternyi vizet lehet visszatartani a térségben. A harmadik projektben a Sárközi csatornákat, mintegy 74 kilométeren teszik rendbe. A negyedikben pedig, a Foktő-Barákai telep vízkivételi kapacitását a duplájára növelik. Az ötödik terv, amely mellé odaáll a DARFT, három szivattyútelep rekonstrukciója, illetve a hidrometeorológiai állomás kialakítása Bácsalmás térségében. A DARFT-nak van egy másik - Kecskemétet és Tiszaalpárt érintő, mintegy kétmilliárd forintos - programja is. Ebben a vízpótlás és vízvisszatartás mellett, a kecskeméti tisztított szennyvíz felhasználása is célként szerepel, valamint a megyeszékhely félmilliárdos csapadékcsatorna építése is, amely által megszűnik az özönvízszerű állapot a esőzések idején a belvárosban.

- Miként látja, a következő kormányzati ciklusban lesz-e a programnak folytatása?

- Politikus kollégáimban, akikkel ezen a területen dolgoztam, úgy vélem, megvan az akarat a program továbbvitelére. Forrás is van rá, hiszen az uniós pénzek 2013-ig biztosan meglesznek ezekre a célokra. A kormányzati szándék a döntő. Én biztosan nem tágítok és továbbra is minden fórumon ennek a térségnek a fejlődésért fogok lobbizni, dolgozni.

Kövessen minket a Facebookon is!