Az illatos álmoktól a süteményes nagyvilágig
- Ezeknek a szakmai sikereknek köszönhetően, már diákként felfigyeltek rám a nagy fővárosi hotelek, de én hálából, tiszteletből egy évig az Aranyhomok Szállodában maradtam, miután megkaptam a szakmunkás diplomámat – emlékezik a kezdetekre Kiss Zoltán. – Utána a pesti Átrium Hyatt Hotel cukrásza lettem, ahonnan már lehetőségem volt nagyobb nemzetközi versenyeken is elindulni. Hat év után jöttem haza, az akkor nyíló kecskeméti Liberte Kávéház cukrászatát vezetni, ami egy csodálatos szakmai bázis volt akkoriban. Három évvel később azonban, ugyanabban az épületben megnyílt egy másik cukrászat, és rá kellett jönnöm, hogy hiába a szakmai tudás, a megszállottság, a sok elismerés, jelentősebb tőke nélkül nehéz érvényesülni.
- A példaképem, Benke Laci bácsi, az olimpiai bajnok mestercukrász mindig jó mentorom volt, akihez máig jó barátság fűz. Ő beszélt rá arra, és ő segített abban, hogy külföldön vállaljak munkát. Hiszen a világ minden táján szeretik a magyar cukrászok készítményeit, süteményeink sajátos ízvilágát. Így kerültem ki – nem kis nehézségek árán, katolikusként – Tel-Avivba, ahol hamarosan a legnépszerűbb cukrászda vezetője lettem. Azután sajnos elérték a sorozatos támadások, robbantások Izraelnek ezt a városát is, ezért a hazatérés mellett döntöttem. De itthon nem sokat időzhettem, mert Benke Laci bácsi elcsalt a Sevillai Világkiállításra, ahol fél évig dolgoztam, nagyon büszkén arra, hogy e hatalmas seregszemlén a magyar konyhát tartották a legjobbnak.
- Lajosmizsei lányt vettem feleségül, itt élnek a hozzátartozóim, ezért nem sokat vacilláltam, amikor elérkezettnek láttam az időt arra, hogy saját vállalkozásba kezdjek: Itt építettük fel a műhelyet és az ületet az Árpád utcában, ahol munkában rengeteget segít a feleségem és ma már a két fiam is. Fokozatosan történt Kiss Cuki névre keresztelt családi cukrászatunk bővítése, fejlesztése az elmúlt másfél évtizedben, ahogy az anyagi helyzetünk megengedte. Közben igyekszem ennek a csodálatos szakmának a fortélyait átadni a fiataloknak. Az egyik tanulónk például, a napokban nyert meg egy országos versenyt Szolnokon…
- Kicsit távol esik cukrászatunk a főúttól, de aki már megkóstolta a nálunk készülő finomságokat, azt nem rettenti el ez a kis kitérő. Mindig meggyőződésem volt, hogy a legjobb reklám, a legjobb vendégcsalogató a minőség. Ahhoz nem kell mestercukrásznak lenni, hogy különböző porokból, adalékokból és vízből kotyvasszon az ember édességeket. A mi cukrászatunkban viszont alapszabály, hogy minden sütemény, fagylalt csak a legjobb természetes alapanyagokból, a tradicionális receptek alapján készülhet. Boltoknak, viszonteladóknak nem szállítunk termékeinkből, viszont az évek során nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki a környékbeli fogadókkal, csárdákkal, lovastanyákkal, ahonnan gyakran irányítanak hozzánk külföldi vendégeket egy kis nassolásra. S persze egy-egy nagyobb rendezvényükre mi szállítjuk a megrendelt süteményeket. Néhány hete például, amikor a Gerébi Kúriában szállt meg Sólyom László, a polgármesterünk kérésére egy szép, a mizsei címert is megformázó tortakompozíciót készítettem a köztársasági elnök úrnak. Az ilyen egyedi kihívásokra mindig kapható vagyok, hiszen a nemzetközi szakmai versenyek hangulatát, izgalmát idézik fel bennem.
Kiss Zoltán aranykoszorú mestercukrászt tavaly a magyar vendéglátás egyik legrangosabb elismerésével, a Venesz József-díjjal tüntették ki.
