Napi Evangélium: „Mert szegények mindig lesznek veletek, én azonban nem leszek mindig veletek.”
Képgaléria
Mária pedig vett egy font illatos, drága nárduszolajat, megkente vele Jézus lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt: „Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között?” Ezt azonban nem azért mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta. Jézus azt mondta neki: „Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek, én azonban nem leszek mindig veletek.” A zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan hittek Jézusban.
Jn 12,1-11
Elmélkedés:
Mária a szeretet jelét mutatja Jézus iránt, amikor drága olajjal megkeni lábát. Júdás, aki már ekkor készült arra, hogy elárulja mesterét, rosszallását fejezi ki. Állítsa szerint ő inkább a szegényeknek adná a pénzt, ami szintén a szeretet jele volna irányukba. Valójában azonban egészen más a szándéka, s nem törődik sem a szegényekkel, sem a szeretettel. Júdás árulása a szeretet megtagadása. De miért tehette ezt? Ő is tanítvány volt, ő is megismerte az isteni szeretetet, ő is azt kapta a Mestertől, mint a többi tanítvány. Miért dönt mégis az árulás mellett? Az evangélista a pénzszerzés vágyát jelöli meg az árulás okaként. Az anyagiasság régen is és ma is szembefordít Istennel.
© Horváth István Sándor
