Napi Evangélium - „Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.”
Képgaléria
A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a vacsora alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki: „Kérdezd meg, kiről beszél!” Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: „Uram, ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot (a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. A falat után mindjárt belészállt a sátán. Jézus ennyit mondott neki: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!” Az asztalnál ülők közül senki sem értette, miért mondta ezt neki Jézus. Egyesek azt hitték, hogy – mivel Júdásnál volt a pénz – Jézus megbízta: „Vedd meg, amire szükségünk lesz az ünnepen!” Mások pedig (azt gondolták), hogy adjon valamit a szegényeknek. Miután Júdás átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.
Júdás távozása után Jézus ezeket mondta: „Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten is megdicsőült benne. Ha pedig az Isten megdicsőült benne, az Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, sőt hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is megmondom: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.” Erre Simon Péter megkérdezte: „Uram, hová mégy?” Jézus így válaszolt: „Ahová én megyek, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz.” Péter azonban erősködött: „Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet is odaadom érted.” Jézus ezt felelte neki; „Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”
Jn 13,21-33. 36-38
Elmélkedés:
Jézus mélyen megrendült lelkében – olvassuk a mai evangéliumban. E megrendülés oka nem egyszerűen csak az árulás, hanem az, hogy egy tanítványa árulja el őt. Tehát egy olyan személy, akit meghívott követésére, s aki a többiekkel együtt halotta a szeretet tanítását. Az áruló ugyanúgy megismerhette Jézust és küldetését, mint többi tanítvány-társa, de ő mégsem értette meg a Mester életművét. Szíve talán mindvégig zárva maradt az isteni tanítás előtt, s csak az emberi önzés és haszonszerzés irányította gondolatait. Az árulás ugyanis nem csupán egy adott pillanat döntése, helytelen választása, hanem hosszú idő alatt érlelődő rossz gondolatok következménye, végpontja. Soha ne engedjem növekedni szívemben a rssz gondolatokat és szándékokat!
© Horváth István Sándor
