Napi Evangélium - „Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.”

Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.”

Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” – vagyis Mester. „Ne tartóztass! – felelte Jézus. – Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent.
Jn 20,11-18

Elmélkedés:

A halott Jézus testét kereső Mária Magdolna lelkében az utolsó kép a Mesterről az, amikor meghal a kereszten, majd leveszik őt és eltemetik. Feltámadását követően azonban Jézus megdicsőült arcát mutatja meg neki, s ennek felismerése nem könnyű. Jézus nevén szólítja őt, ezzel jelezvén, hogy megismeri, s hozzá tartozónak tekinti. E megszólítás hozza meg számára a fordulatot: felismeri Jézust, most már újra Mesterének szólítja, s nem csupán kertészt vél személyében. A Feltámadottal való találkozás indítja el őt a hit útján, a tanúságtétel útján. Indul, és viszi a hírt, hogy Jézus él. Mi is induljunk, tegyünk tanúságot a feltámadásban való hitünkről!
© Horváth István Sándor

Kövessen minket a Facebookon is!